Jó dolog, hogy a külföldiek Budapest mellett Tokajt is ismerik, de a leghíresebb borvidékünk még jelentős részben kiaknázatlan, még nem állnak sorban a turistabuszok – veti fel Hága Balázs szőlészeti és borászati szaktanácsadó és szabadúszó borász, a január 30-án induló Borászat üzemeltetése a gyakorlatban képzésünk előadója. Nagyinterjúnkban beszélgettünk vele a hazai túlszabályozásról, új-zélandi tapasztalatairól, kapkodva felhasznált uniós forrásokról, a széthúzó szakmáról, natúr borokról, diverz talajokról, kihasználatlan potenciálokról és alkoholmentességről is.
Miután Budapesten dolgoztál már borkereskedőként és egy borszaküzlet vezetőjeként is, Új-Zélandra költöztél, hogy ottani borászatoknál dolgozz a termelési oldalon. Miért pont oda mentél, és mit tapasztaltál ott, mennyiben más az ottani borpiac, mint a magyar?
A választásom félig-meddig véletlenszerű volt, de egy olyan helyet kerestem, ami kevésbé elérhető, nem hétköznapi, a boraikat már itthon a borkereskedelem révén megismertem valamennyire, és amit izgalmasnak találtam. Volt Új-Zéland körül egyfajta hájp, nekem pedig a barátaim éppen kiköltöztek, így meglátogattam őket a párommal. Végül úgy voltunk vele, hogy ha már ott vagyunk, egy kicsit több időt is eltöltünk ott. Elég gyorsan találtam is munkát, és onnantól kezdve kinn építettem tovább a karrieremet.
Más az ottani kultúra, az emberek jóval nyitottabbak, az óceánpart sokat dob az iroda kilátásán. A borkészítés pedig rendkívül professzionális, jóval átgondoltabb és strukturáltabbnak tűnő. Emellett persze más jellegű tradíciók mellett dolgoznak, mint mi itthon, hiszen úgy 70 éve van náluk szemmel látható borkészítés, míg nálunk azért ez kicsivel régebbre nyúlik vissza. Tehát nekik nem voltak olyan kötöttségeik, mint nekünk lehetnek. Ugyanakkor nagyon alaposak, és a legtöbb helyen nagyon komoly a minőségbiztosítás, a borok nyomonkövethetősége, amiket a világ több pontján is átvették már tőlük.
A saját dolgunkat nehezítjük meg
„Amellett, hogy ők a borászatban jóval tudatosabbak, mint mi itthon, kevesebb tradícióval és előítélettel kell megküzdeniük, hiszen maga a borászat is sokkal frissebb iparág náluk, mint itt, Európában. Ennek köszönhetően sok olyan dolgot ki tudnak próbálni, ami itthon körülményes lenne, vagy egyenesen lehetetlen.” – fogalmaztad meg két éve a Mandinernek adott interjúdban. Mondanál erre pár példát?
A borkészítés szabályai is egész mások, bár ez Európán belül is változhat országonként. Új-Zélandon nincsenek kötöttségek például a szőlőfajtákra vagy a telepítésekre , gyakorlatilag ott telepíthetsz szőlőt, ahol szeretnél. Nálunk ezzel szemben nem igazán ez a helyzet. Idehaza jóval körülményesebb bort készíteni olyan helyen, ami nincsen benne egy apellációban vagy egy borvidékben.
Magyarországon vannak olyan területek, ahol lehetne az adottságok alapján bort készíteni, de a törvény ezt nem engedi? De miért?
Van ilyen. Elsősorban Európában jelen van egy minimális túlszabályozás. Az új-zélandiak fognak egy vesszőt, és ledugják ott, ahol szeretnék. Az ország biosecurity rendszere alapján dolgozhatnak például alany nélküli szőlőfajtával is. Európába viszont az 1800-as években behurcoltak egy kis atkát Amerikából, amely a szőlő gyökerét támadja és óriási szőlőkipusztulást okozott, de a tengerentúli őshonos fajták rezisztensek rá.
Ezért azóta amerikai alannyal, azaz gyökérrel ültetjük a szőlőt, és arra oltunk rá egy felső, nemes részt valamelyik régi európai fajtából. Ez az eljárás kontinensünkön kötelező, náluk nem. A szőlőtermelés területe pedig nem mindegy, milyen besorolású. A lakóterületekre nem lehet szőlőt ültetni, az állattartási területeknek is megvannak a követelményei. Ha ilyen besorolású a telkem, akkor rengeteget kell hivatalba járnom, hogy oda szőlőt telepíthessek.
Kézzelfoghatóbb dolog a most divatos alkoholmentesség: Új-Zélandon már 15 évvel ezelőtt csinálták, nálunk ez viszont szinte lehetetlen volt a közelmúltig a szabályozás miatt. Ugyanis ilyenkor hozzá kell nyúlni a borhoz, aminek adóvonzata van, és a visszaélések megelőzésének szándékával ezt sokáig nem lehetett. Ahogyan a palackozás is szigorúbban szabályozott idehaza: kint vannak kamionok bor, sör vagy éppen pezsgő palackozására, amelyek járják az országot.
Hazánkban azért van szinte minden borászatnak saját palackozógépe – ami pénzkidobás –, mert ahhoz például, hogy engedélyt kapj a Nébihtől, kell egy helyrajzi szám. A környező országokban nem jellemző annyira a túlszabályozás, mint nálunk, ennek egyfajta kontrollvágy lehet az oka. A következő pár generációnak muszáj lesz ezen változtatnia, különben a hazai borágazat nem lesz működő- és versenyképes. Az említett nehézségekre és bürokratikus akadályokra pedig mind felkészítem a képzés résztvevőit.
Kinyírnák az Irsait, mert az nem bor
Ha megkérne a mindenkori kormány, hogy mondj három dolgot, amit rövid távon megváltoztatnál a magyar borágazat kezelésében, mik lennének azok?
Elsősorban egy működőképes bormarketing-koncepció lenne nagyon fontos, nem valami mondvacsinált dolog a kirakatban. Igaz, ez nem egy-két év alatt változna meg, hanem minimum tíz év munka. A borszabályozást, konkrétan a bortörvényt sem ártana felülvizsgálni, frissíteni egy kicsit. Főleg, hogy miben nehezítjük vagy könnyítjük meg a saját dolgunkat például az adminisztráció terén.
Ha valaki szívvel-lélekkel próbál valamit készíteni, ne vegyük már el a kedvét azzal, hogy túlkomplikáljuk a dolgokat! Értem, hogy élelmiszer, és komolyan kell venni bizonyos dolgokat, de azért vannak ellenpéldák, és mindig csak a kiskapuk keresését indítja el, amikor valamit túlszabályoznak.
Harmadiknak azt mondanám, hogy miként tudjuk jobban kiemelni a jellemző szőlőfajtákat és a termőhelyi sajátosságokat, mert most kicsit homogenizálva van az egész. Mindenki, aki a hungarikumvonalra menne rá a borkészítésben, az vörösborban a kékfrankosban, esetleg a kadarkában gondolkodik. A fehérboron belül olaszrizlingben és furmintban, pedig ugyan elég sok fajtával lehet dolgozni, de iszonyatos széthúzás van.
Végül is ők egymás versenytársai – csak a piac kicsi?
Jellemző, hogy egymás ellen megyünk, valaki például ki akarja nyírni az Irsai Olivért, mert az egy aromatikus fajta, tehát nem bor, más az olaszrizlinget kaszálná el. Miközben bizonyos termelők a prémium kategóriában gondolkodnak, mások inkább a cash flow-ban és a belépő kategóriában. Mégis sokszor, ha egy szupermarketben sorban állnak, hogy eladják a borukat és hallják, a másik mennyit mond, simán aláígérnek. A termelőknél is inkább fúrás megy, mint hogy egymás mellé állnánk.
Persze ők versenytársak, és tény, a piac rendkívül kicsi. Pont ezért kellene a bormarketinggel kicsit többet foglalkozni, hogy a magyar bor valóban keresett termék legyen külföldön is. Tudnék rossz példákat mondani, amikor tavaly Olaszországban egy borászati kiállításon – ahol ott a szakma java – négy stand volt Magyarországról, amiből az első nap délben három zárva volt.
Sokan hurokba tették a nyakukat
Talán a bor az a termék, amihez sokan tesznek úgy, mintha értenének. Valójában mennyire tudatosak a magyar borfogyasztók, illetve mennyire tehetik meg, hogy a jó minőségű borokat keressék?
Az új generációkkal már nem vagyok ebben biztos. Azért is csökken a borfogyasztás, mert a fiatalok egy instant világba nőnek bele, ahol nem szeretünk várni. Abba ugyanis bele kell tenni valamennyi energiát, hogy az ember, ahogyan a történelmet vagy az irodalmat, a borok kultúráját is megtanulja. Amely erősen azon alapul, milyen tapasztalatunk van benne, hány fajta bort kóstoltunk meg, tudunk-e azokról valamit. Persze a lényeg, hogy mi ízlik, de ha az ember megmutatná a kedvenc borát egy baráti társaságban, számíthat olyan kérdésekre, hogy mi az és hogyan készült.
Vagyis egy bort úgy kell bemutatni, mint egy ismerőst, ami komoly dolog, és időbe telik ezeket az információkat összeszedni.
Ezzel szemben egy gin, egy tömény vagy egy koktél sokkal instantabb dolog, azoknak nincs ilyen mérvű kulturális háttere.
Magyarországon hozzávetőleg hány ember tud megélni borászatból, és mennyivel lehetne még nagyobb ez a szám?
Nem tudom pontosan, hogy hányan élnek meg belőle, de úgy látom, hogy egyre kevesebben. Bár a borágazat is jelentős EU-s támogatásokat kapott, ez megélhetési szempontból inkább nehezített a helyzeten.
Hogyhogy?
Ezek az uniós források általában 30-70 százalékos támogatások beruházásra. Ezeket elsősorban technológiai fejlesztésekre fordították, erre voltak kihegyezve a programok. A probléma, hogy ennek a többi része önerő és szinte minden uniós támogatás utófinanszírozás ugyebár. Nagyon sok borászat egy kicsit meggondolatlanul, komolyabb üzleti tervek nélkül ugrott be ebbe a dologba. Kölcsönöket vettek fel, mert nem feltétlenül volt tőkéjük, és a nyakukat kissé hurokba tették.
Arra pedig senki sem számított, hogy túltermelés lesz majdnem tíz évig, bedől a borpiac, kevesebben fognak bort inni, változni fognak a trendek. Most csúcsosodnak ki a nehézségek, amikor törleszteni kéne a bankoknak az önrészt.
Az évtizedek óta bejáratott nagyoknál is vannak visszaesések, de ott nem probléma, hiszen náluk már fölépült úgy a piac, hogy kevesebb energiát kell belefektetniük. Emellett vannak nagyon kis szereplők – mondjuk családi borászatok –, akik pedig önerőből, alkalmazottak nélkül is meg tudják oldani maguknak a termelést azon a mondjuk öt hektáron, amivel rendelkeznek.
Natúr borok és diverz talajok
Vannak olyan piaci rések, ahová érdemes mostanában betörni?
Mindig vannak. A bortrendek változnak, sokan kezdik el mostanában a natúr borkészítést például, én is dolgozom olyanokkal, akik szeretnének ebben az elsők lenni. Erről az eljárásról nagyon sokféle szemlélet létezik, de az alapelve a természetesség, és a lényege, hogy organikus szőlőből, minimális beavatkozással dolgozzunk, akár élesztő nélkül, spontán erjesztéssel. Az osztrákoknál, németeknél, olaszoknál már régóta keresettek ezek a borok, de mondhatom azt is, hogy világszinten azok. Mivel ez egy organikus termék, az árképzése is egy kicsit markánsabb.
Ezt a magyar fogyasztók is keresik, főleg a fiatalok egyébként. Egyre több borkereskedő és fesztivál keres kifejezetten ilyen fajtákat. Vannak nagyon ügyes, főként kisebb ezzel foglalkozó termelők és borklubok, borbárok – például Budapesten az Opera mellett kapásból kettő –, akik ezzel foglalkoznak. Látszik tehát, hogy van rá igény. Vagyis ez is lehet egy kiugrási lehetőség a kisebb borászatoknak. Persze ez azért nem úgy működik, hogy leszedjük a szőlőt, berakjuk egy hordóba, elmegyünk nyaralni négy hónapra, aztán majd meglátjuk, hogy mit adott Isten.
A földrajzi adottságokból kiindulva vannak olyan borvidékek, ahol még találhatók jelentős kiaknázatlan lehetőségek?
Minden borvidéknek megvan a sajátossága – egy szőlőfajta, egy makro- vagy mezoklíma és a legfontosabb talán a talaj.
Van egy fogyasztói réteg, amely például a nehezebb, markánsabb, maszkulinabb, vulkanikus borokat keresi. Ezek kicsit karakteresebbek savakban, néha alkoholban is. Somló és Badacsony környékén vannak ilyen területek, Tokaj pedig ennek egy fellegvára a diverz talajával és kőzetével.
Szekszárd és Villány között is a különbség az utóbbi javára a mészkő. Nem véletlenül készülnek ott a nehezebb, testesebb, de jóval karakteresebb vörösborok, hiszen ezek egy pluszt adnak hozzá, hasonlóan Bordeaux-hoz. Ott is az agyag és a mész aránya, a talajösszetétel határozza meg, hogy valami Grand Cru Classé, vagy egy sima Grand Cru. Szekszárd és a löszös talaja pedig a kecsesebb, simulékonyabb borok vidéke.
Mennyire telített a hazai borpiac, mennyire nehéz mondjuk egy kis pincészetként eljutni odáig, hogy ott legyenek a Bortársaság vagy a Lidl polcain? Vagy érdemesebb inkább a webshopokra és a pincetúrákra koncentrálni?
Mindkettőt érdemes lehet megcélozni. Amikor valakivel elkezdek dolgozni, mindig az első kérdésem az, hogy mi a célja. Ha egyértelműen meg tudja határozni, akkor sokkal könnyebb a munkánk, tudjuk, hová megyünk. Ha valaki csak hobbiból elkezdi magának a bort készíteni, és utána abból hozna ki valami komolyabbat, az jóval nehezebb. A közösségi média miatt, és mivel már egyre többen vannak, akik nem csak egy borboltban keresgélnek, a saját webshop legalább olyan fontos, de talán még fontosabb, mint bekerülni mondjuk a Bortársasághoz. Hiszen ott nyilván szerződésbeli kötöttségek vannak, ahogyan a szupermarketeknél is van egy átvételi ár, ami vagy elég a termelőnek, vagy nem.
Kapcsolódó kurzusok:
Ráadásul a boltokba egy elég komoly szűrési folyamat után lehet bekerülni, és mennyiségbeli megkötések is vannak. Ezzel szemben a webshopban történő online fizetés összege a számlánkon szinte azonnal megjelenik. Vagyis nem kell akár hónapokat várni arra, hogy megtérüljön a befektetés. Mindkét értékesítési formának megvan az előnye. A Bortársaság ugyanis bejuttatja a borokat prémium helyekre, éttermekbe, kávézókba, hotelekbe, ahova mondjuk az ember az utcáról besétálva nem tud bekerülni. A webshopos saját brandinget pedig lehet, hogy olyanok is megtalálják, akik nem mennének be egy ilyen üzletbe, mert attól tartanak, hogy úgyis csak azt nyomnák nekik, amit el akarnak adni, esetleg kellemetlenül érzik magukat, mert nem értenek a borhoz.
Mit tud adni a január 30-án induló képzésed borászoknak, szőlőtermelőknek és a vendéglátásban dolgozóknak?
Egy sokkal tudatosabb tervezést egy borászat üzemeltetéséhez vagy egy új indításához.
Azt, hogy milyen feltételek kellenek ahhoz, hogy ez zökkenőmentesen működjön, hogyan kell levágni az említett fölösleges adminisztrációs extra köröket és hogyan kezeljenek hatékonyan más kihívásokat, mondjuk azokat, amelyekről beszéltünk. Vagy hogy például képben legyenek azzal, nekik egy termék előállítása pontosan mennyibe kerül. Ugyanis nagyon kevés olyan borászat létezik, amely pontosan és naprakészen tudja az önköltségét egy palackra levetítve. Az egész termelésnek tudják a nagyságrendi költségeit, de egy palackra levetítve már nem, mert ez nincs követve, nem rendelkeznek pontos számokkal.
Akkor mi alapján áraznak?
Általában megnézik a konkurensek árait. Ez azonban nem feltétlenül jó tervezés. Egy minimális árat szoktak tudni, irányszámokat meg tudnak adni, ám a kurzuson végigvesszük, hogyan lehet egészen pontosan követni a rengeteg tényezőtől függő önköltséget. Amelyben benne vannak a járulékos vagy időszakos költségek, az, hogy ki milyen palackba tölt, azt milyen dugóval zárja le és hol nyomtatja ki a címkét.
Tokaj kiaknázatlan lehetőség
Gyakori beszédtéma, hogy ismert-e a magyar bor külföldön. Mi a helyzet valójában, a Tokajit ismerik egyedül, ha mondjuk a szomszédos országokon túlhaladunk?
Valamilyen szinten igazak a sztereotípiák, miszerint a magyar bor elsősorban Magyarországon világhírű. Ugyanakkor a külföldön élő magyarok jellemzően a világ különböző részein keresik azokat a termékeket, amiket itthon szerettek, és ez a piaci igény önmagában segít abban, hogy eljusson a magyar bor Ausztráliától az Egyesült Államokig rengeteg országba. Ezzel együtt a magyarokon kívül jellemzően szinte csak a Tokajit ismerik. Ha megkérdezel egy külföldit, mit tud mondani Magyarországról, akkor azt fogja válaszolni: Budapest és Tokaj.
Amiben egyébként egy relatíve jó dolog, hogy ott van a bor is az elsők között. Ugyanakkor ezzel együtt is a leghíresebb borvidékünk még jelentős részben egy kiaknázatlan terület.
Ugyanis ha idejön egy külföldi, aki utánaolvasott Tokajnak, valami olyasmire számíthat, mint Burgundiában vagy Bordeaux-ban, ahol egész más a kultúrája ennek. Egy magasabb presztízsű dolgot várnak, és Tokaj a magyar turisztikai igényeknek sem minden esetben felel meg, nemhogy a külföldieknek is.
Miért, mi hiányzik?
Tokaj környéke és általában Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye nem egy gazdag régió, és ez az emberek hozzáállására is rányomja a bélyegét egy kicsit. Ha bortúrára mennél, felhívsz egy pincét és azt mondod, ketten vagytok, előfordulhat, hogy azt a választ kapod, hogy kettőtökért ők nem nyitják ki a pincét, de csoportoknál is gyakran ez a helyzet, ha 10-12 fő alatti létszámot mond be az ember. Az a baj, hogy nem egy ilyen van, hanem nagyon sok. Emellett hét óra után például éttermet találni Tokaj-Hegyalján azért elég komoly kihívás, hétköznap pláne.
Tehát az infrastruktúra nincs mindenhol kialakítva, pontosan tudnod kell, hova menj. Vannak ugyanis szuper jó helyek és rendezvények, nagyon szép a környék, lehet ott bringázni és túrázni, ott vannak az adottságok, például a bányatavak, kiállításokat rendeznek és nagyon gazdag a térség történelmi háttere, ám még sincs igazán kiaknázva. Sokat járok Tokajba a munkám végett, de még nem állnak sorban a turistabuszok. Pedig óriási lenne itt a potenciál.
Bormarketing, alkohol, összekötő szerep
Mit gondolsz azokról a kampányokról, amit a Magyar Bormarketing Ügynökség folytat a borfogyasztás növeléséért? Felmerül, hogy hazánkban, ahol komoly probléma az alkoholizmus, jó ötlet-e erre költeni a közpénzt.
Szerintem mindenképpen kell erre költeni. A bor a kultúránk része, és ezt nem azért mondom, mert ebből élek, így gondolom magánemberként is. A bormarketingre vannak jó modellek Európa-szerte is. Új-Zélandra visszatérve: az szintén egy mezőgazdasági ország, és sok minden másról is ismertek a csodás zöldellő lankákon nevelt birka húsától a gyümölcsökig, mégis a bor az, ami kiemelkedik. Sok a párhuzam Magyarországgal, ám mi valamiért mégsem vagyunk ilyen világhírűek. Ezért is szükséges sok energiát és pénzt fektetni a bormarketingbe.
A jelenlegi stratégia szerintem csak tapogatózás. Az, hogy törekszenek megfogni a fiatalokat, jó irány, de a fiatalok szeretik megkeresni maguknak, ami nekik kell. Ha valamit sulykolnak nekik, az inkább ellenállást vált ki. Igaz, 45 éves vagyok, én sem vagyok már fiatal, akik ma már másképp működnek. Szóval az ügynökségnek a bormarketingbe is be kellene vonja őket, ha hozzájuk akar szólni. Nem vagyok benne biztos, hogy ez most megtörténik, persze erről fogalmam sincs, hisz titkosítva van az egész.
Amiket eddig láttam, a retró és funky vonalat poszterekkel, nekem valamilyen szinten tetszett, de azért nem rúgta le a láncot az agyamról, hogy atyaúristen, ez de jó!
Nem jött át ez az érzés nekem, de ez vitatott: valakinek nagyon tetszik. Nem tudom, elérik-e a kívánt hatást. Hátulütő, hogy amellett, hogy neveljük a következő generációt, a borászatok elsősorban azokból a borfogyasztó rétegekből élnek, akik már megengedhetik maguknak, hogy jobb minőségű és drágább borokat vegyenek. Ők pedig nem a húszévesek. Magyarán nem elég egyetlen réteget bombázni.
Mire lenne szükség szerinted?
A mostani borfogyasztóknak is komoly felelőssége van abban, hogy mennyire képzettek a fiatalok. Hiba, hogy nem úgy vezetjük be az alkoholos italok világába a gyerekeinket, mint például a franciák vagy az olaszok, ahol ott a bor minden asztalon. Megtanítják őket jókat enni, jókat inni, és hogy figyeljenek oda arra, mit esznek és mit isznak. Nálunk a kultúra és az életvitel is más, de szerintem ez itthon nem nagyon működik. Mi elsősorban sörözni járunk, a magyarok nagy része inkább szisszenti otthon az italát, mintsem pukkantja. Az alkoholfogyasztás és a vezetés közti kapcsolat sem könnyíti meg a bormarketinget.
„A felmérések alapján már most látható, hogy néhány éven belül jelentősen megemelkedik az alkoholmentes és a csökkentett alkoholtartalmú italok fogyasztása” – mondta Rókusfalvy Pál, a nemzeti bormarketingért felelős kormánybiztos 2023 októberében a Bor.hu-nak. Az alkoholmentesített borokban mennyire látsz fantáziát?
Borászként azt kéne mondanom, hogy nem látok benne, de ez nem igaz.
Miért kéne ezt mondanod?
Mert különben ellentmondanék saját magamnak. A bormarketing-stratégia és az, hogy miként neveljük az embereket és építsük a borkultúrát, nem feltétlenül egy alkoholmentes italról szól.
Nem lehet az is a része?
Dehogynem, ki mit szeret. Ami egy kicsit unszimpatikussá teszi számomra ezt az egészet, az az, hogy elkészítünk egy alkoholos italt, és utána megnyúzzuk újra és kiszedjük belőle. De emellett van olyan megoldás is, amikor például teapezsgőket készítenek, és a folyamatban az erjedés nem játszik szerepet. Teákat házasítanak össze és erre rányomnak egy kis bubit. Mindenesetre a külföldi példák alapján az alkoholmentes termékeknek van létjogosultsága, bár az ilyen típusú sört sem mindenki szereti, akkor inkább iszik gyümölcslevet. Kicsit ilyen érzésem van az alkoholmentesített borral kapcsolatban is. Sörből az alkoholmentes Guinness szerintem zseniális, borból még nem kóstoltam olyat, ami alkoholmentesként nálam összeállt volna. De ez nem azt jelenti, hogy másnak sem ízlene. Én sem kóstoltam még meg mindent, bár erre folyamatosan törekszem.
Vannak, akik szerint a bor az európai kultúra egyik alapja. Mit adott a borkultúra az európai embernek?
Szerintem egy olyan erős kultúrát, ami valamilyen szinten összeköti az országokat is. Rengeteg munkát is ad az embereknek, a szőlőtermelés pedig egyfajta egyediség is, színt is ad, illetve a tradíciókat és különböző kultúrákat emelném még ki. Persze nem csak nekünk adott nagy lehetőségeket: már a kínaiak vagy éppen az argentinok is űzik ezt az iparágat egy ideje. A bornak mindig van egy összekötő szerepe, a kultúrában és szociálisan is. Borozni sem ülsz le egyedül egy 7,5 decis palackkal, mert akkor utána egy kicsit fáradt leszel. De ketten, hárman, négyen már egész más ennek a lecsengése.
Névjegy
Hága Balázs 25 éves borászati tapasztalattal bír, 7 évet dolgozott Új-Zélandon és Ausztráliában, ahol a borászat gyakorlatát is kitanulta. Egyetemi végzettségét az Auckland University Wine Science képzésén szerezte meg. Hazatérése után a Bock Pincészet termelési vezetőjeként, illetve a Sauska Borászatok főborász pozíciójában dolgozott. 2018 óta borászati és szőlészeti szaktanácsadással foglalkozik főként Magyarország borvidékein, de sokat jár Bordeaux-ba és Toscanába is. Hat éve a Kristinus Borbirtok szakmai tanácsadója. Rengeteg innovatív technológiát ismer, amelyek itthon még csak gyerekcipőben járnak.
Szeretnél egy összefoglalót kapni a cikkekről?
