A falusi turizmus azért fenntartható, mert kifejezett cél, hogy a vendégfogadás mellett is élhető maradjon a gazdaságunk, az utcánk és a falunk – mondja Frankó Pál, a Falusi és Agroturizmus Országos Szövetségének (FATOSZ) elnöke és a Frankó Tanya Vendégház tulajdonosa, a január 22-én startoló Falusi turizmus a gyakorlatban képzésünk előadója. Interjúnkban szó volt több lábon állásról, a különböző évszakokhoz kapcsolódó szolgáltatásokról, a tradíciók felhasználásáról és a várható szigorításokról is.
Falusi és agroturizmus, illetve élménygazdaság – különítsük el ezt a három fogalmat!
Ebben a szakmában is sok kifejezés nem pont azt jelenti, mint a hétköznapi szóhasználatban. A háromból a falusi turizmus a legnagyobb halmaz, és bár gyakran falusit mondunk, vidékire gondolunk. Vidék alatt pedig azokat a településeket értjük, ahol a természeti adottságok hangsúlyosak a desztináció megjelenésében, a növény- és állatvilág pedig sokkal meghatározóbb, mint egy nagyobb városban. Komplex dolog, hogy mi is a vidék, de ebben a kontextusban arról szól, hogyan jelenik meg a táj, és hogy nem ipari, hanem olyan mezőgazdasági munkát végeznek, amely Budapesten vagy a nagyobb városokban gyakorlatilag nincs. A falusi turizmus ezt az adottságot alakítja turisztikai termékké az odautazóknak.
Az agroturizmus pedig azon belül egy kisebb halmaz, amikor a turisztikai termék egy agrártevékenységről szól. Lehet az gyümölcs- vagy más növénytermesztés, esetleg állattartás. Az élménygazdaság pedig a legkisebb halmaz ezeken belül, amikor bemutatják a termékek előállításának, feldolgozásának különböző munkafolyamatait, technológiáit. Ahogyan a gyümölcsöt megtermelik és leszüretelik, ahogyan abból gyümölcslé, lekvár, szörp vagy pálinka lesz. De meg is taníthatják a vendégeket házi kenyeret készíteni – vagyis be is vonhatják őket a folyamatba. Ezzel egyfajta élményt adunk nekik a gazdaságban, ezért élménygazdaság.
Hogy lehet ezt úgy csinálni, hogy a folyamatokat ne zavarja?
A legfontosabb az arányok megtartása a normál, üzemszerű működés és a bemutatók között. Emellett ahhoz, hogy valaki bemutatókat tartson és élménygazdaságot működtessen – akár folyamatosan, akár csak időszakosan –, egy speciális infrastruktúrát is ki kell alakítani a vendégeknek. Ez lehet parkolóhely vagy csak az, hogy a sütők mellett elférjen négy-öt ember egy fedett helyen, biztonságosan, illetve legyenek munkaasztalok és olyan eszközök, amelyekkel el tudják készíteni a kenyeret, a kolbászt, vagy a süteményt. Erre előírások is vannak, ha egy háromfős gazdaságba odamegy 13 ember, az már teljesen más adottságokat igényel. Emellett a gazdaság veszélyes részeit – mondjuk ahol az állatok élnek – biztonságosan el kell különíteni a bemutatótértől, hogy ne történjen baleset. És a hangsúlyok olyan értelemben el tudnak tolódni, hogy vannak olyan pici gazdaságok, ahol a fókusz már nem is a termékek előállítása, hanem az élménygazdaság. Ezekről a területekről is sok jó, akár nemzetközi példát át fogunk venni a témával kapcsolatos, januárban induló képzésen.
Minden évszakra legyen ajánlat
Arról lehet hallani, hogy valahol csapatépítőként elmennek disznót vágni, a kurzus leírásában a sajt- és a mézkészítés is szerepel mint jól eladható élmény. Mi mindent érdemes kínálni azoknak, akik szeretik az aktív pihenést, és mit lehet azért tenni, hogy a vállalkozás ne csak egy rövid szezonban működjön?
Ezeknek megvan a maguk ideje, disznótorok télen vannak, gyümölcsszedés akkor van, amikor a gyümölcs megérik, szóval ezeket szezonálisan lehet igénybe venni.
Nem is az a cél, hogy nyáron legyen a disznóvágás, hanem az, hogy egy, a turizmusban élménygazdaságot működtető szolgáltatónak minden évszakra legyen ajánlata. Hiszen más történik a mezőgazdaságban tavasszal, nyáron, ősszel és télen.
Egy biotermesztő például nyáron bemutathatja, hogyan védekeznek a kártevők ellen ökológiai módon. A sajtkészítés viszont egy 12 hónapos tevékenység, akárcsak a méz előállítása is – nagyon rövid ugyanis az az időintervallum, amikor nincs valami, ami prezentálható a vendégeknek. Például ahogyan a méhek a nektárt gyűjtik, amit be lehet hozni, és vannak speciális kaptárlevegős szálláshelyek is, amelyek az egyik oldalukon nyitottak, a szoba felé. Így hallani lehet a méheket, és érezni a légmozgást, amit a szárnyukkal csapnak.
Szintén egész éves lehetőség még az őshonos, nem nagyüzemi módon, hanem kvázi szabadon tartott állatok bemutatása – mondjuk a híres magyar mangalica, a szürke marha, a racka juh vagy a különböző baromfik. Az is előfordul, hogy vadállatokat, fácánt, nyulat, őzet lehet látni bekerítve. Ezek azért is jó élmények a turistáknak, mert jellemzően ismerik ezeket az állatokat. Emellett természetesen fontos még a szőlő és a bor termelése, amely Magyarországon egy nagyon magas minőséget ért el. A borvidékek turisztikailag nagyon kedvelt desztinációk is, és sok attrakciónál akár csak picike területen is, de termelnek szőlőt.
Néhányhektáros kézműves borkészítőknél a turizmus kiemelt tevékenység, mivel az a tétel, amit ő termel – de igaz ez a sajtosra is – nem biztos, hogy egy olyan volumen, amivel be tud törni például valamelyik áruházlánc polcaira, de annál azért több, hogy a helyi piacon eladja. Egyébként ha a nagyobb városokból érkező turisták így megismerkednek valamilyen kézműves sajttal, kolbásszal, borral, akkor gyakran otthon is azt keresik. Márpedig ha nem is a nagy láncok, de a kisebb kézműves boltok polcain megtalálják ezeket, ahogyan a Budapest környéki biopiacokon is. Sajnos Magyarországon – ezért is fontos a falusi turizmust tanulni és tanítani – a rendszerváltást megelőzően megszűntek azok a kis gazdaságok, amik a nyugati világban megerősödtek, támogatást kaptak. Így összesen mintegy harminc évnyi tapasztalat van csak mögöttünk, be kell pótolnunk a 40-50 éves lemaradást.
Mely hagyományokból lehet még turisztikai attrakciót csinálni?
Sok apró szegmensből lehet ezeket a csomagokat összerakni, és ennek a hagyomány fontos része. A tradíciók az agráriumhoz a különböző gasztronómiai és egyéb fesztiválokon és más eseményeken keresztül is kapcsolódnak. Ilyen a Csabai Kolbászfesztivál, illetve Szarvason és a Nyírségben, Penyige környékén a szilvanapok. Fontos esemény a szüret is, augusztustól egészen október végéig, mert a különböző szőlőfajták máskor érnek, és a szüreti mulatságok, felvonulások, és az új bor elkészülte egy 3-4 hónapos időszak a turizmus piacán a főszezonon kívül. A busójárás néhány nap, de szintén jelentős. A keresletet mutatja a budapesti Mesterségek Ünnepe iránti érdeklődés is, ahová odavisszük a hagyományos termékeket.
Hol van ennek a határa, amikor még a helyiek is tudják élvezni a tradíciókat és jó velük a kapcsolat?
A túlzott mértékű turizmus leginkább a nagyvárosokra jellemző, és rossz döntések sorozata előzi azt meg, ha a turisták túlterhelnek egy térséget. Idehaza ha Budapesten nem húzzuk ki 11-12 hónapra a szezont, és a fővárosi turizmust nem terítjük szét az egész városra, csak a központra fókuszálunk, akkor magunkban kell keresni a hibát. A falusi turizmus épp azért fenntartható – és erre fogjuk megtanítani a képzésen résztvevőket is –, mert kifejezett cél, hogy úgy állítsunk elő turisztikai terméket, hogy élhető maradjon a gazdaságunk, az utcánk és a falunk, illetve csak a legszükségesebb mértékben alakítsuk át a környezetet a vendégfogadáshoz.
Fontos, hogy maradjon meg az eredeti tevékenység, és azt ötvözzük a turizmussal, ne pedig a vendégfogadás legyen az egyetlen láb, amin állunk!
Ha valamilyen probléma történik – lásd Covid –, akkor azt nagyon gyorsan ki tudják rúgni alólad. A falusi turizmus alapvetően sok lábon áll, ezért komplex, ugyanakkor válságállóbb, mint a nagyvárosi turizmus. Ha nem lehet valamiért repülni, akkor a budapesti turizmus jelentős része megszűnik egyik napról a másikra. A vidéki turizmus potenciális vevői ugyanakkor mindenhol a világon nagyrészt a belföldi utazók.
Akkor nem is érdemes arra apellálni, hogy a külföldi turisták ne csak Budapestet nézzék meg, hanem valamelyik falusi látványosságot is?
Aki ilyen szolgáltatást működtet, azt jellemzően nem érdekli a budapesti turizmus. Az már egy turizmusirányítási feladat, hogy ha külföldiek a hazánkba – alapvetően Budapestre – érkeznek, hogyan lehet őket vidékre elvinni. Itt a repülőterek hiánya egy probléma, mert a vasúthálózatunk többnyire nincs jó állapotban. Vannak külföldi utazók, akik kifejezetten keresik a vidéki lehetőségeket, és direkt ide érkeznek, de nem ők ennek a szektornak a gerince. Vannak ilyenek például Tokajban a bor miatt, és sokszor azért jönnek ide külföldi vendégek, mert felfedezték a magyarországi gyökereiket és felkeresik azt a vidéket, ahonnan a családjuk származik. Ahogyan a lovas turizmus is igen vonzó a külföldieknek, idehaza pedig még vannak jól belovagolható térségek. Kecskemét környékén például számos ilyen szolgáltató működik, de ehhez egy speciális infrastruktúra kell. Ugyanakkor a legtöbb esetben nem fókuszálnék a külföldi látogatókra.
Névjegy
Frankó Pál 30 éves szakmai tapasztalattal bír a vidékfejlesztés és a turizmus területén. A Falusi és Agroturizmus Országos Szövetségében (FATOSZ) több vezetői szerepet is betöltött már, 8 éve a szervezet elnöke. A Frankó Tanya Vendégház tulajdonosaként a vidéki szálláshely-szolgáltatás minden területén jártas az építéstől a napi vendégfogadásig. Számos hazai és nemzetközi projekt fűződik a nevéhez, amik hozzájárultak a vidéki közösségek gazdasági fejlődéséhez. Munkáját többször is elismerték már, például Az Év Falusi Vendégfogadója díjjal. Az általa kidolgozott kezdeményezések és programok által több száz vidéki vállalkozás elindítását és sikeres működését támogatta..
Egy nyírségi ember más, mint egy őrségi
A különböző magyarországi régiók és az egyes települések saját kulturális hagyományai mentén mennyire más a kínálat területenként?
Pont ez adja a sokszínűséget.
Egy belföldi turista számára a falusi turizmus életre szóló élményt tud adni, hiszen az országban mindenhol másfajta emberek élnek. A képzésnek is hangsúlyos része, hogy a falusi turizmusban fontos tényező az ember, a vendéglátó maga. Míg egy szállodában egy recepcióssal találkozom, egy falusi szálláshelyen egy házigazdával.
A képzés azoknak szól, akik házigazdaként akarják a vendégeket fogadni. Ez nem azt jelenti, hogy állandóan a vendég nyakán vagyunk, de gondoskodunk róla, számíthat ránk. Magyarországon pedig sokféle nemzetiség él, valahol szlovák, horvát hagyományokat is ápolnak. Természetesen az is formálja a helyieket, hogy mivel foglalkoznak: ahol az állattartás a jellemző, ott más az emberek habitusa, mint ahol a növénytermesztés. És a szántóföldeken is más a mentalitás és a környezet, mint a gyümölcsösökben. Egy nyírségi ember is más, mint egy őrségi ember. Ezért is nagy élmény az utazás.
A helyi éttermek, szálláshelyek mennyire akarják és tudják igénybe venni a helyi beszállítókat?
Ennek a mértéke nem meghatározó, ebben a franciákat vagy az olaszokat sóvárogva nézzük, ahol mások a történelmi hagyományok. Nálunk az ilyesmi inkább szórványos és pontszerű. Vannak ugyan már nagyon jó példáink, de sajnos még nem alakultak ki azok az infrastruktúrák és kapcsolati rendszerek, amik ezt jól működtetnék. Az átlagos éttermekben sztenderdizált beszerzés zajlik, a szezonális dolgokkal nem igazán foglalkoznak. Nagyon nehéz azt mondaniuk, hogy most van az újkrumpli időszaka, ezért a helyi termelőktől származó újkrumplit fogjuk felszolgálni. Ennél sokkal egyszerűbb és olcsóbb a beszállítótól megrendelni a félkész krumplit.
Más országokban ez azért működik jobban, mert megszakítás nélkül volt több száz évük ezt kitapasztalni, kik a jó termelők, vendéglősök. Ott jóval erősebb gazdaságok vannak, és a fizetőképes kereslet is magasabb. Ám ezzel együtt is a helyi alapanyagok felhasználása mindenhol a gasztronómia felső részében jellemző.
Ugyanakkor az hazánkban is gyakoribb és mindenképpen kívánatos, hogy ahol működtetnek saját gazdaságot, az ott megtermelt ételeket hangsúlyozott módon érdemes odatenni a náluk megszálló vendégek asztalára.
Egy vidéki, akár falusi étterem mennyire tudja a helyi tradíciókat autentikusan megjeleníteni, mennyire kell alkalmazkodnia mondjuk a nagyobb városok közönségének ízléséhez, ha szélesebb körű turistarégeteget is be akar húzni?
Ha a turisták szélesebb körét be akarják vonzani, akkor a helyi specialitásokat csak kisebb részben tudják szerepeltetni az étlapon. Étkezésben ugyanis azért nem minden vendég bevállalós. Pacalt például, főleg, ha elmondjuk, hogy az ugyebár a marha gyomra, aki még nem evett, nem biztos, hogy megkóstolja. Viszont a helyiek ínyencségként szeretik. Csak ilyen étlappal nem lehet operálni, kellenek klasszikus sztenderd ételek is, amit az utazók jól ismernek, és nagy biztonsággal meg fogják rendelni.
Kapcsolódó kurzusok:
Tárgyalnak a szigorításokról
A budapesti Airbnb-moratórium – illetve a terézvárosi tiltás – mellett a rövid távú szálláskiadók költözzenek le a Balatonra?
Leköltözhetnek, de van egy nagy probléma azzal, hogy menjünk le vidékre és csináljunk szálláshelyet.
Aki tudatlanul vág bele és hagyja el az általa ismert területet, olyasmikkel fog szembesülni, ami vidéken máshogy működik.
Például a Balaton környéki és általában a vidéki munkaerőpiac ebben a szektorban teljesen más. Budapesten vannak takarító cégek, vidéken ilyen nincs. Vidéki térségekben a bevásárlás is más, mint a fővárosban, ahol könnyű elmenni gyorsan számos hipermarketbe, valahol nem is lehet mindent helyben megvenni. Ahogyan az üzemeltetésnél sem feltétlenül lehet arra számítani, hogy kihívunk valamilyen szolgáltatót, és gyorsan megoldja a problémánkat, illetve sok helyen taxi sincsen. Ezért is hasznos ez a képzés, ahol átvesszük, mi mindennel számoljanak. Egyébként örömmel várják a vidéki térségek a befektetőket, csak erre fel kell készülni.
Idén nyáron felmerült, hogy további regulációkat vezessenek be a magánszálláshelyekkel kapcsolatban, ezzel mi lett végül?
Ezek folyamatban vannak, és mi azt érezzük, hogy a magánszálláshelyek irányába egy nehezen tolerálható nehezítést jelentő regulációs időszakot élünk meg. A konkrétumok egyelőre még nem publikusak, de a piacra lépés és az üzemelés feltételei szigorodni fognak sajnos. Az adminisztratív és adóterhek szintén folyamatosan növekedtek az utóbbi időszakban.
Mire a képzés elindul, már tudni fogjuk, hogy 2025-től milyen változások lesznek, addigra összegyűjtjük mindet, és lesz szó ezekről is.
Mik a tapasztalatok a szálláshelyek kötelező minősítésével kapcsolatban? A sajtóban arról lehetett olvasni, hogy nem ritkán szubjektív szempontok szerint pontoznak le szolgáltatókat, illetve beszéltem olyannal korábban, aki arra panaszkodott, hogy a komfortnak a hotelekben megszokott indikátorait várják el egy bérbeadott jurtában is. Ez tényleg így van?
A minősítési rendszereknek vannak jó hatásai, ezt emeljük ki! A kötelező minősítésnek is vannak előnyei, de az az adminisztrációs terhekben jelentős növekedést jelent. Várhatóan ez a rendszer is változni fog, amiről azonban egyelőre azért nem tudok többet elmondani, mert jelenleg is zajlanak az erről szóló egyeztetések a turizmusirányítással, amelyben részt veszek. A januárban induló képzésen már a kötelező minősítés változásait is tudom majd ismertetni a résztvevőknek.
Ha már tapasztalatok, a Nemzeti Turisztikai Adatszolgáltató Központ (NTAK) adatszolgáltatás mennyire simult mára bele a mindennapi rutinba, és mennyire tudják a kisebb szálláshelyek hasznosítani az ígért statisztikai adatokat?
Megszokott lett. Tudomásul vették a kollégák, hogy ezt is el kell végezni. Ugyanakkor jelen pillanatban az erre fordított erőfeszítéseink és ennek a haszna a magánszálláshely-piacon még elég nagy távolságra vannak egymástól. Általános megállapításokat azért a kisebb szálláshelyek is fel tudnak állítani az NTAK adatanyagából maguk számára. Például térségi szintű adatokat hellyel-közzel meg tudnak szerezni, és azokat fel is tudják használni. A helyi szintű adatokra való rálátás személyiségi okok miatt sem a legerősebb. A szezonalitásra vonatkozó és a demográfiai adatokat pontosan lehet látni. Vagyis hogy jellemzően milyen idősek a vendégek, és honnan érkeznek – akár külföldről, akár belföldről. Ezekből azért le lehet már vonni bizonyos következtetéseket.
A különböző turizmusfejlesztési támogatásokra, pályázatokra mennyire tudnak jelentkezni a kisebb magánszálláshelyek, vendéglátóhelyek, attrakciók?
Klasszikus turisztikai pályázatok nincsenek. Turisztikai jellegű támogatások a vidék oldaláról érhetők el, de azok is viszonylag szűken. Uniós forrásokat turizmusfejlesztésre alapvetően csak önkormányzatok tudnak elnyerni ebben a hétéves költségvetési ciklusban. Amit a kisebb szolgáltatók is megkaphatnak, azok vidékfejlesztési jellegű támogatások. A képzésen ennek a módszertanát is megismerhetik a résztvevők. Az agrárium és a turizmus kapcsolata a fontos ezeknél a pályázatoknál, az agráriumhoz való kötődés egy előfeltétel, ugyanis az uniós agrárforrásokból származnak ezek a pénzek.
Mi a dolga egy önkormányzatnak a helyi turizmus fejlesztésében, és milyen ügyekben keresheti egy szolgáltató az olyan szakmai szervezeteket, mint a FATOSZ?
Egy önkormányzat – nyilván attól függően, mekkora településről beszélünk – a teljes helyi turizmust igyekszik vizsgálni és fejleszteni. Ebbe a szállodáktól a fürdőkön át a múzeumokig rengeteg intézmény beletartozik, így ebben a komplex munkában a kisebb szálláshelyek eltörpülnek. Hál' Istennek vannak azért önkormányzatok, akik felismerték, hogy a falusi turizmus egy kitörési pont lehet, és fejlődési potenciált rejt magában, hiszen ahova egy szálloda nem fog menni, mert nem eléggé nagy és vonzó a desztináció, ott a falusi szálláshelyek és szolgáltatók jellemzően összefogva jól meg tudnak élni, és a települést is fel tudják pezsdíteni. Hiszen nemcsak a pénz számít, hanem hogy kialakuljon egy pezsgő élet egy-egy településen. Ezt elősegíteni az önkormányzatok dolga is, és ilyen jellegű források el is érhetők.
Nagyon sokszor a korábban említett hagyományos kulturális rendezvények mögött maga a település áll. Viszont ezek jellemzően maximum 2-3 napos rendezvények, az év pedig picit hosszabb. Emellett az önkormányzatnak hatósági feladatai is vannak, és biztosítják az infrastruktúrát a turizmushoz. Ez az utakon, a parkolókon és a közvilágításon túl jelenthet egy hozzáférhető gyógyfürdőt vagy látogatóközpontot is. Mi szakmai szervezetként pedig abban tudunk segíteni, hogy mielőtt belevágnak, milyen szempontokat kell vizsgálni, milyen követelményrendszerek vannak, hogyan kell jól kialakítani egy turisztikai terméket és milyen trendekkel, változásokkal kell számolni. Emellett a turizmusirányítás felé képviseljük a tagjainkat, összegezve számukra a tapasztalataikat, felhívva a figyelmet arra, mit kell fejleszteni, és hol van jogszabályi túlterhelés.
Kiknek szól a január 22-én induló Falusi turizmus a gyakorlatban kurzus?
Várjuk azokat, akik piacra szeretnének lépni, hogy olyan tudást szerezzenek, amellyel jó potenciállal indulhatnak el, és azokat is, akik már a piacon vannak, de tovább szeretnének fejlődni, kíváncsiak az aktuális történésekre. A turizmus mára globális lett, és rengeteg tényező befolyásolja, így mindezt egy szolgáltató egymagában nehezen tudja átlátni, gyakran az embernek elsiklik a figyelme olyan apróságok felett, amelyekre mi felhívjuk a figyelmet. A célközönségünket olyan vállalkozások jelentik, akik szállásadással foglalkoznak, és ehhez kapcsolódóan igyekeznek más szolgáltatásokkal is bővíteni a kínálatukat.
Szeretnél egy összefoglalót kapni a cikkekről?
