„A VAR elrabolja a labdarúgás lelkét” – olvasható Németh Róbert tavalyi, a hvg.hu-n megjelent véleménycikkében. A szerző szerint a hivatalos angol nevén Video Assistant Referee-nek hívott videóbíró „valamit elvesz a játéktól”, lassú, széttördeli a mérkőzést, a döntései nem mindig életszerűek. Azt is felrója, hogy „nullákra és egyesekre bontja azt, aminek az természetesen ellentmond a puszta racionalitással, ami érzelem, dinamika és dráma”. Egy 2023-as brit felmérés szerint pedig a megkérdezett, közel tízezer szurkoló 63,3%-a ellenzi a VAR használatát az angol fociban, és 79,1%-uknak rossz vagy nagyon rossz a vele kapcsolatos tapasztalata. Pedig amikor 2017-ben, annak bevezetése előtt szondáztatták a meccsre járókat a szigetországban, 74,6% még támogatta, hogy videóbírókkal segítsék a játékvezetők döntéshozatalát.
„Maga az ötlet nem rossz, hiszen rengeteg volt a bírói tévedés, a technológia pedig azért jött létre, hogy elejét vegyék a nem megfelelő ítéleteknek. Ám legutóbb is láthattuk a Real Madrid és az Atlético Madrid párharcában, hogy mekkora vitát generált, hogy Julián Álvarez egyszer vagy kétszer ért a labdához, és ha kétszer, akkor miért nem lehet megadni az így szerzett gólt. Elterjedt ugyanis rengeteg felvétel arról, amikor korábban Lionel Messi úgy szerzett gólt, hogy mindkét lábával hozzáért a labdához a büntető elvégzésekor, és mégis megadta a gólt a játékvezető” – fogalmaz a kérdésről Kéri András Dániel futballszakértő, mérkőzéselemző, a Juventus Academy Dubai edzője. „Mint minden újdonságnál, évek kellenek, különösen a futball világában, hogy valami letisztuljon” – teszi hozzá Futballelemzés és taktika tanfolyamunk előadója.
Szerinte a rengeteg korábbi, vitatott bírói döntés után a VAR bevezetése nem volt rossz megoldás, ám – szemben a jégkoronggal és más amerikai sportágakkal – még sokszor nem egyértelmű, miért születik meg egy-egy döntés.
Úgy látja, ha a döntések okát, magyarázatát bemondanák a stadionban, akkor a közönség, az újságírók és a szakmabeliek értenék annak a hátterét, és tudnák, hogy legközelebb mire lehet számítani, ám ez nincs így letisztázva. „Most lesznek az első olyan tornák, ahol már ígéretet kaptunk arra, hogy a hangosbemondó mindig közölni fogja, hogy a játékvezető miért hozott meg egy döntést.” Hozzáteszi: nagy baj az is, hogy gyakran a bírók sem tudják, jól döntenek-e a VAR javaslatára. „A labdarúgásban ennyi játékmegszakítás nem jó, hiszen itt egy bedobás alatt is ketyeg az óra” – jegyzi meg. „Ettől függetlenül a VAR lehetne jó megoldás, és az esetek túlnyomó részében segít is. Ám még éveken keresztül lesznek olyan meccsek, ahol ha választ is kapunk, hogy a játékvezető miért néz vissza egy esetet, akkor is egy számunkra nem tetsző döntést hoz.”
Kapcsolódó kurzusok:
Bár jó eséllyel ez kapja a legnagyobb figyelmet, nem a VAR az egyetlen technológia, amellyel a futballszakma döntéseit pontosabbá igyekeznek tenni. A gólbíró-technológia (goal-line technology) például, amely precízen megmutatja, hogy a labda átlépte-e a gólvonalat, Kéri András Dániel szerint egy jó eszköz. „Itt is vannak viták, sokszor a labda már túllép a gólvonalon, de még hozzá is ér. Ebben az esetben a bíró jogosan nem adja meg azt” – magyarázza. „Mindig lesznek újdonságok, csak azok alkalmazásához megfelelő szakember is kell, és a technológia gyakran megelőzi az ahhoz kapcsolódó emberi kapacitásokat. Mintha nem lenne elég olyan szakmabeli, aki reális, jó döntéseket tudna hozni, mert a felgyorsult világban előttünk jár a technika.” Hozzátéve, hogy az újításokat várhatóan továbbra is csak az élsportban használják majd.
Az adatok nem írnak le mindent
Mára egyre kevesebb a fociban a taktikai elemző, ahol valós időben fel kell ismerni helyzeteket, és amihez tehetség, tudás kell, mondja. Helyette rengetegen adatalapon, statisztikákat segítségül hívva igyekeznek szakértőként megnyilvánulni a labdarúgásról, ám ez önmagában csalóka. „A különböző szoftverek az azokon másodpercenként átfutó több millió adat alapján a félidőben, a mérkőzés közben azonnal megmutatják például azt, hogy melyik csapat hány százalékban birtokolta eddig a labdát, vagy hány helyzetet alakítottak ki” – magyarázza. Ugyanakkor az elemzők felkészültségét ezek nem helyettesítik.
Ha ugyanis 80-20% a labdabirtoklás, nagyon egyszerű rámondani, hogy az első csapat jobban teljesít, miközben valójában kontroll alatt lehet úgy is tartani a játékot, ha szándékosan mond le egy csapat a labdatartásról, elzárják a területeket, majd ellentámadással győznek, fejti ki.
Névjegy
Kéri András Dániel többszörösen díjazott futballszakértő, mérkőzéselemző, a Juventus Academy Dubai edzője, Grassroots-edző, korábbi szakosztályvezető. MSÚSZ Nívódíjban és Allenatore.net Tactical Master-díjban is részesült, illetve az AIPS globális szakmai elismerését is elnyerte. A nemzetközi szakértők által elismert A Calcio titka című futballszakmai útmutató szerzője. Díjnyertes futballszakmai dokumentumfilmjét a Nemzetközi Sportújságíró-szövetség (AIPS) a legjobb sportfilmek közé választotta. A Sport TV állandó szakértőjeként élő adásban készít taktikai elemzéseket például az UEFA Bajnokok Ligája vagy a Serie A mérkőzéseiről. Két évtizedes nemzetközi szakmai munkája nyomán napi kapcsolatban áll Európa legkiválóbb szakvezetőivel és legnevesebb szerkesztőségeivel. Grassroots-edzőként dolgozott hazánkban, Olaszországban és Spanyolországban, saját elemzői és edzői módszertanát több országban oktatja.
„A szakmában nagy értéke lehet az adatalapú elemzésnek, ha egy klubnál, válogatottnál olyan szinten dolgozol, ahol egy szakmai stáb munkáját ezzel valóban tudod segíteni. De ez nem a bloggerek dolga kellene, hogy legyen, mert ők jellemzően nem tudnak ezzel kellően alapos munkát végezni” – fogalmaz. Hozzátéve, hogy az áprilisban induló kurzusa bevezetésében ezt a fajta különbségtételt részletesen kifejti, például a játékosmegfigyelés (scouting) területén. „Rengeteg klubnak nincs arra pénzügyi lehetősége, ideje, technológiai felszereltsége, hogy sok játékost figyeljen meg, ha kell neki egy jobbhátvéd.” Ők ezért elővesznek egy adatbázist azokról a játékosokról, akik számukra érdekesek lehetnek, és innen tudnak elindulni, ezt tudják szűkíteni.
De elő fog kerülni a meccsanalitika is. „Mutatni fogok egy olyan szoftvert, ahol mérkőzésszituációkat, taktikai részleteket tudunk elemezni, hadrendeket tudunk pillanatok alatt felépíteni.” Mint mondja, az egy pontig ingyenes programok gyakran nem olyan professzionálisak, mint amelyekre a nagy, komoly klubok előfizetnek, de sok mindenre ezek is felhasználhatók. „A résztvevők felépíthetnek vele egy hadrendet, azt be tudják mutatni. Vannak persze olyan adatbázisok is, amelyekben utánanézve egy-egy leigazolandó játékosnak nagyjából feltérképezhetjük annak terhelhetőségét. Megvizsgálhatjuk, hányszor, és milyen sérülésekkel bajlódott, ez alapján pedig a jövőbeli teherbírására próbálhatunk következtetni.” Persze a megvalósításnál már rengeteg múlik azon, milyen edzői és orvosi stáb áll egy csapat mögött, vagyis hogy milyen szinten futballoznak.
Tűnnek el az egyéniségek
„A nyolcvanas évek végéig, a kilencvenes évek elejéig kőbe vésettnek tűnt a ma már klasszikusnak mondható 4–3–3-as hadrend, nemcsak a posztok, az ahhoz tartozó mezszámok is állandóak voltak” – írta a Nemzeti Sport még 2017-ben. „A kilencvenes évek közepén változott a helyzet nálunk is, a jelszó pedig az volt: a kor modern futballjában a középpálya a legfontosabb, ott zajlik a játék, oda kell koncentrálni az erőket” – olvasható később a cikkben. Egyebek mellett azzal folytatva: „Az idő múlásával a söprögető szerepe tűnt el: a négy védő egy vonalban helyezkedett el, belső védő lett a középhátvédből, akinek a területek ellenőrzése mellett emberfogói feladatai is akadtak, ha az ő zónájában helyezkedett az ellenfél támadója.”
Kéri András Dániel szerint ahogyan az évtizedek során bármelyik szakma fejlődött, a futballban is a korábbi nagy edzők által felmutatott sikeres példák alapján a mai szakvezetők is előnyben vannak. „Ugyanakkor ez valahol csak játék a számokkal. Van egy alap hadrended: mondjuk egy 3 vagy 4 védős rendszer, ezzel kifutsz a pályára, és ahogy elindul a játék, elkezdenek mozogni a játékosok, szinte azonnal megváltozik a hadrend” – magyarázza. „A támadó és védekező fázisban, illetve a kettő közti átmenetnél a pozíciójuk hamar megváltozik.”
Ráadásul a futballszakértő szerint ahogyan korábban sokkal több volt a játékosok között is az egyéniség, mára jórészt eltűntek a szakvezetők közül is. „Vannak nagyszerű, világszínvonalú edzők, de amikor felnőttem, a ‘90-es években több stratégát láttam, mint manapság. Függetlenül attól, hogy a technológia mennyire előretört, ma már mekkora szakmai stábok dolgoznak a legnagyobb kluboknál, és mennyivel több információt tud begyűjteni egy szakvezető. Az emberi képességeknek van egy korlátja, a futballtörténelem legnagyobb stratégáit az 1920-as és ‘90-es évek közötti időszakból mondanám” – fogalmaz.
Úgy látja, ennek nem önmagában az adathalmazok az okai, hiszen egy kellően kreatív és felkészült szakvezetőt azok nagyban segíthetnek, ha jól fel tudja használni az információkat.
„A futball egyszerűen átalakult. Régen egy jobbhátvéd olyat tudott a labdával, amit most kevesen. Ugyanakkor ő nem biztos, hogy ma le tudna futballozni hatvan mérkőzést egy szezonban a Premier League-ben.”
A teherbírás lett a fókusz
Az angol labdarúgó-bajnokság legfelsőbb osztályában olyan tempót kellene ugyanis produkálnia, amit az orvosi stábok és a rehabilitáció fejlődése mellett sem biztos, hogy hosszú éveken át tudna tartani. „Nem azt mondom, hogy kihaltak a valódi egyéni karakterek, de kevesebb a Rivaldo és a Zidane a pályán. Egy-kettőt lehet említeni: Kevin De Bruyne-t, Mohamed Szaláh-t, vagy Szoboszlai Dominikot, de ők egészen más karakterű focisták, mint az előtte említett játékosok. A Real Madridtól Kylian Mbappét, Vinícius Júniort, Jude Bellinghamet, és több európai klubból még számos további játékost meg lehetne említeni, de összeségében a merítési lehetőség a legmagasabb szinten a korábbi évtizedekhez képest csökken. A mai labdarúgásban más karakterjegyekkel bíró játékosokra van tömegesen szükség” – fogalmaz.
Ráadásul megjelent egy tévút, az úgynevezett Guardiola-jelenség is. Pedig ahogyan a sarki kisboltnak sem érdemes a marketingjében az Apple-t utánoznia, az sem célravezető, hogy rengeteg újgenerációs edző megpróbálja „majmolni” Josep Guardiolát, a Manchester City vezetőedzőjét. Hiszen értelemszerűen nem minden csapatnak van az övéhez hasonló pénzügyi és játékoskerete és egyéb lehetőségei.
Szerinte más területekhez hasonlóan a labdarúgás is átalakult, felgyorsult, így elsősorban kiváló atléták kellenek, akiknek jó a fizikai teherbírása, kivételesen jól futnak, és emellett remek labdarúgók. „Régen a focisták nem feltétlenül voltak kiemelkedő atléták, de kiemelkedő volt a technikai képzettségük, mert kiskoruktól kezdve azt erősítették. Ma már sok játékos Roberto Baggiótól Diego Maradonáig, bár fantasztikus lenne, – utóbbi például a tömzsi termetével – nem vagyok benne biztos, hogy a Premier League-ben hosszú távon labdába rúgna” – érzékelteti.
„Ugyanis úgy elnyomnák a védekező középpályások, a belső védők és így tovább, vagy felrugdosnák, és olyan tempót kellene diktálni, hogy nem biztos, hogy elérné azt a szintet, amit annak idején teljesített.” Hangsúlyozza, hogy nem azért, mert ma kevésbé lenne értékes, csak mára máshol vannak a fociban a hangsúlyok, más készségek fontosak.
Ez a sztenderdizált futball az oka annak, hogy bár vannak zseniális és kreatív játékosok, a nagy nemzeti válogatottakban az egyéni képességek visszaestek, mert ma már más típusú focisták kellenek.
„Ez egy természetes folyamat: ma már más igényt támaszt a modern profi futball, és ehhez igazodnak a játékosok.” Szerinte igazán kreatív focistából egy-kettő kell egy csapatba, másképp nincs meg a taktikai egyensúly.
Figyelik a teljesítményt
Mára a scouting folyamata is nagyban professzionalizálódott, persze főleg a labdarúgás legmagasabb szintjein. „Nyilván aki a Bajnokok Ligájában küzd, és aki az Amatőr Kupát szeretné elhódítani, egészen más adatbázisokból dolgozik, ha egyáltalán van ilyenjük. Nagyon alacsony szinten örülsz, ha a csapatodról van egy teljes képed és ismered a játékosaidat, nem tudod videófelvételek alapján mindig megfigyelni az ellenfelek játékát. Ott ez nem is cél, magasabb szinten viszont elvárás” – magyarázza.
Ott ugyanis az ellenfelek szakmai stábja ugyanúgy figyeli a csapat munkáját, viselkedésmintáit, játékosait, erősségeit és gyengeségeit, reakciójukat, hogy ebből kitalálják, hogyan tudják legyőzni őket. „Ha egy csapat a góljai 60%-át pontrúgások után szerzi, akkor az ellenfelüknek dolgoznia kell azon, hogy éberek legyenek, hiszen olyan kombinációkat használnak, amellyel meg tudják lepni a másik felet” – érzékelteti.
A scoutok vizsgálhatják az ellenfeleket, a saját csapatukat, van aki mindkettőt. Van, aki kizárólag játékosmegfigyelőként dolgozik, míg más a klubból kölcsönadott játékosokat figyeli meg. „A Juventus Academy Dubai, ahol én dolgozom, jó pár futballistát küld Olaszországba. Ilyenkor is van egy megfigyelő, aki az ő teljesítményüket ellenőrzi. Én közben itt leszek a saját csapataimmal, de az ő beszámolója alapján tudom majd őket én is értékelni” – osztja meg. „Ebből pedig le tudok vonni következtetéseket, hogy a jövőben melyik csapatban, milyen poszton építsem, és hol fejlesszem tovább őket.”
A magyar klubok is egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a scoutingra. Idehaza a korábban Videotonként ismert Fehérvár FC és a Ferencváros például komolyan foglalkozik ezzel a területtel, mondja előadónk. Előbbi ugyanis korábban versenyfutásban volt annak érdekében, hogy megelőzze a Fradit a bajnokságban. Ez ugyan az elmúlt évek eredményei alapján nem sikerült, előadónk azt mondja, hogy – noha kívülről a munkájukba nem láthat bele – sportszakmailag bizonyosan lendíthetett a klub munkáján a scoutok napi szintű jelenléte. A nemzetközi tapasztalattal bíró szakemberek tudása sokat segíthet a hazai futballnak, mind a professzionális, mind pedig az utánpótláscsapatok szintjén. Más kérdés, hogy egy-egy klubnak pontosan milyen profillal bíró szakemberre van szüksége az adott pillanatban – ez esetenként változhat és ezt rengeteg tényező befolyásolja.
Szemfényvesztés nélkül
Az április 1-jén induló Futballelemzés és taktika tanfolyam legelső alkalma többek között a „Szemfényvesztés az elemzőszakmában” témáról is szól majd. Kéri András Dániel azt mondja, ez alatt azt a cikkünkben is említett jelenséget érti, amikor valaki kizárólag adatokból szeretne elemezni, ami nem működik, még ha kívülről hozzáértőnek is tűnhetünk ezzel. A kurzus célja, hogy átfogóan tanítsa meg gondolkodni futballszakmai kérdésekben a résztvevőket. Hangsúlyozza, hogy a téma különböző részeit mindenhol igyekszik összekötni, nem csupán egy alkalommal letudni mondjuk a taktikát.
„Akik ezt a képzést elvégzik, betekintést kapnak abba, hogy egy scout utánpótlásszinten és a professzionális futballban milyen munkát tud végezni. Megtanulják a résztvevők, hogy miként építsenek fel egy futballhadrendet, az összefüggéseket és a különbségeket a különböző játékrendszerek között. Átveszünk rögzített játékhelyzeteket, és az eszközöket azok felismeréséhez” – magyarázza. A házi feladatok olyan gyakorlati feladatokat kell megoldani, amit előadónk is használ a Juventus Academynél. „Nyilván cél az is, hogy hamar meg tudják oldani, de az is, hogy rögtön tanuljanak belőle, és még élvezzék is, amit csinálnak, hiszen ez ad motivációt ahhoz, hogy ezt a későbbiekben is folytassák.”
Szerinte aki hosszabb távon scout, játékosmegfigyelő, mérkőzéselemző lenne, általában gazdagabb képpel tekintene a focira vagy taktikai elemzőként dolgozna, annak érdemes jelentkezni. De akár azoknak is, akik rajongóként szeretnék megérteni, hogy mondjuk a Real Madrid egyik meccsén Carlo Ancelotti miért hozott meg egy döntést meccs közben, vagy Mbappé egy ponton miért változtatott pozíciót.
Szeretnél egy összefoglalót kapni a cikkekről?
