Kezdetben idehaza évi pár alkalommal nyújtottak élményterápiás programokat daganatos vagy más, súlyosan, krónikusan beteg gyerekeknek és a családjaiknak, hogy így lépjenek ki az állapotukkal járó korlátokból, mára viszont egy jelentős szervezetté nőtték ki magukat – idézi fel Dobó Andrea, a 2001-ben elindított Bátor Tábor alapítványának vállalati adományszervezési csoportvezetője. Idehaza már több ezer résztvevőt fogadnak évente. „Mára nemzetközileg is elismert az ügyünk: Lengyelországban, Szlovákiában és Csehországban is szervezünk programokat ottani társalapítványainkkal.” A minta az 1988-ban Paul Newman amerikai színész-rendező által alapított Hole in the Wall Gang Camp, az annak nyomán létrejött SeriounFun Children’s Network táborszövetség és a kezdeményezés írországi változata volt, ahová az alapítók elkísértek korábban magyar gyerekeket. Newman 2006-ban személyesen is megnézte legfontosabb jótékonysági projektje magyar kiadását, majd egy évvel később komoly auditok után be is kerültek a táborszövetségbe.
„Gyógyító élményekkel támogatjuk a gyerekeket, hogy visszanyerjék a lelki egészségüket és teljes életet élhessenek. Mindezt teljesen ingyen” – húzza alá. Ma már a csak a gyerekeknek tartott hatvani nyári táborok mellett tavasztól őszig is tartanak turnusokat, köztük családiakat a 7 éves vagy fiatalabb kicsiknek és szüleiknek. „Egy ilyen betegség nem csak az adott gyereket érinti, hanem az egész családot. A gyerekek beszorulnak egy zárt, steril kórházi közegbe, és bizonyos mértékben elszigetelődnek a kortársaiktól. Nem járhatnak iskolába vagy óvodába, és a szülőknek is szinte erről szól az egész életük” – magyarázza. A táborokban viszont közösségben lehetnek, nem csak a fehér falak között. Az egészségügyi személyzet sem fehér köpenyben rohangál, hanem ugyanolyan ruhában, mint a gyerekek vagy a segítők, illetve ahogy ők hívják: cimbik. „Észrevétlenül vigyázunk rájuk. A cél, hogy megkapják azt a gyerekkort és azokat az élményeket, amiket nem élhetnek át a négy fal között.”
Ezek jelenthetnek lovaglást, íjászatot, kézművességet, cirkuszt, kreatív alkotást és sok egyéb programot, ami örömteli és fejleszti az önbizalmat, valamint a szociális és problémamegoldó képességet. „Van egy különleges magaskötél-pályánk, ahol a gyerekek és a felnőttek is teljes biztonságban küzdhetnek meg a saját félelmeikkel a szakértőink és orvosaink támogatása mellett. A táborban komoly egészségügyi hátterünk van, a műtéteken kívül szinte mindent el tudunk látni.” Az egyik fontos dolog, amit itt átélhetnek, az az életük feletti kontroll visszaszerzése.
„Ezek a gyerekek az autonómiájukat vesztik el legelőször. A kórházban a gyógyulásuk érdekében megmondják nekik, mit mikor kell beszedni, mikor milyen kezelésre kell menni, és mi mindent nem csinálhatnak – hosszú a lista. Itt viszont visszakapják a döntést, az összes programunkban önkéntesen vesznek részt, és addig mennek el, ameddig szeretnének” – emeli ki.
A táborokon túl már a kórházi diagnózistól az iskolába való visszatérésig elkísérik a beteg gyerekeket az ország több pontján is. A kezelések után a gyerekek iskolai visszailleszkedését – a tabusítás elkerüléséért, az intézményekkel, osztályfőnökökkel együttműködve – Suliprogramukkal segítik, a gyógyító élményeket pedig GO! programukkal viszik el a kórtermekbe is azokhoz, akik nem tudnak elmenni a táborba. „Ugyanarra az élményterápiára építünk ott is például társas- és kreatív játékokkal” – magyarázza. A döntés lehetőségét, a kompetencia érzésének átélését ezek az eszközök is megadják.
Kapcsolódó kurzusok:
Kreatívnak kell lenni
Ám az ingyenességhez támogatók kellenek. Miután az alapítvány a függetlensége megőrzése miatt nem fogad el állami és politikai támogatásokat, ezt magánfelajánlásokból, céges és egyéni adományokból fedezik. A Bátor Tábor Alapítvány kreatív módszerekkel igyekszik minél több, lehetőleg állandó mecénást találni. 2011 óta működik például a lila pólós Élménykülönítményük. Ennek keretében ha valaki például lefutna egy félmaratont, azt jótékonysági futássá változtathatja azáltal, hogy a barátai, támogatói körében ezzel együtt adományt gyűjt nekik. Ilyet magánemberek mellett cégek egyébként is sportoló közösségei is szoktak vállalni, de a sport helyett akár egy esküvő vagy szülinap is lehet az apropó.
Emellett „sima” támogatásokat is kapnak cégektől és magánemberektől, például úgy, hogy partnerségre lépnek vállalatokkal. Ám ennek is számtalan módja van már, például a dolgozók gyűjtenek, aztán ugyanannyit még hozzátesz a cég. „Mostanában már az a trend, hogy a legkevésbé megszokott az, hogy jelentkezik egy cég vagy én megkeresek egyet, és azt mondom, hogy van egy nagyon jó programunk, légy szíves támogasd, és azt válaszolja, hogy itt van pár millió forint, egy összegben odaadom” – mondja el Dobó Andrea. Egyre több cég nyitott a társadalmi felelősségvállalásra (corporate social responsibility, CSR) és a jótékonysági projektek támogatására. Ugyanakkor mára kreatívabbnak kell lenni, ugyanis, mint tapasztalja, a cégeknek fontos, hogy a dolgozóik, illetve a partnereik is átérezzék az ügyet.
Közben a magánemberektől főleg különböző rendezvényeken gyűjtenek pénzt. Ilyen például a SUNday FUNDday elnevezésű karácsonyi licitálás is, amely november 15-én reggel tízkor indult el. „Itt hétköznapi, akár karácsonyra adható ajándékokra kell gondolni, amelyek felajánlásával támogattak bennünket különböző cégek” – magyarázza. A cégek közt szerepel a Laba-csoport is, amely egy 300 ezer forintos, különböző tanfolyamokra beváltható utalványt ajánlott fel árverésre. A termékek eladási értéke az alapítványt támogatja. A különböző aukciós tételekre november 24-én 18 óráig ide kattintva lehet licitálni. Szerepel köztük családi pihenés, vitorlástanfolyam, dedikált mez és alpakasétáltatás is.
Kapcsolódó kurzusok:
Hosszú távra kell megnyerni a támogatókat
Azt a CSR-t, amikor a cégek egy jótékonysági szervezetnek odaadnak egy összeget, és ők cserébe kiteszik a logójukat a támogatók közé, mára felváltották a szofisztikáltabb támogatási formák. Ma a cégek a created shared value-t, azaz a mindkettejük által osztott, közösen teremtett értékeket keresik – magyarázza Dobó Andrea. A szakember hozzáteszi, a cél, hogy együtt alkothassanak valamit, hiszen a vállalatok nem csak odaadnak egy összeget, hanem egyre inkább részesei szeretnének lenni az ügynek.
Kapcsolódó kurzusok:
Vagyis bevonnák akár a dolgozóikat, akár a partnereiket, hogy ők is magukénak érezzék az ügyet, a CSR-t egyfajta edukációnak is szánva. Így az érdeklődő kollégák elmehetnek egy ilyen szervezethez önkénteskedni (lásd keretes írásunkat), esetleg tarthatnak náluk csapatépítőt. Az egyik támogatójuk például Bátor Kártyát ad a dolgozóknak, amely tanúsítja, hogy a korábban csokira költött fejenként 3-5 ezer forintot idén a tábor szervezőinek adták. Azt pedig, hogy az említett háromféle programjukból melyikre menjen a pénz, minden alkalmazott eldöntheti. „A dolgozó így egy jótett lehetőségét kapja a cégtől” – summázza.
Cim-Cim-Cimbora
Az alapítvány kétféle formában fogad önkénteseket. A cimbiknek nevezett klasszikus önkéntesek a táborban gyerekkísérők, vagy ők vezénylik le a játékokat a különböző állomásokon. A rövidebb programokra, a kórházakba és az iskolákba is önkéntesek mennek. A táborokba évente egyszer, január környékén lehet online jelentkezni, ami után az érdeklődők komoly kiválasztáson mennek át, egyebek mellett ajánlást is fel kell tölteniük. Mivel ez egy szenzitív terület, szigorúan felmérik, ki alkalmas rá, és alapos képzést is adnak nekik. „Jól hangzik, hogy elmegyek önkénteskedni a Bátor Táborba, de nehéz szembesülni ezekkel a sorsokkal” – magyarázza Dobó Andrea. Az önkéntesek közül sokan visszatérő cimbivé válnak. Létezik egy úgynevezett expressz cimbi feladatkör is, ők az olyan irodai munkákban vesznek részt, mint a fordítás vagy a lektorálás, itt a részvétel értelemszerűen sokkal rugalmasabb – teszi hozzá.
A dolgozók körében tartott és utólag megduplázott adománygyűjtés mellett bevett forma az is, hogy a kollégák által lefutott kilométereket váltja pénzre a munkahelyük. „A dolgozók részvétele a fontos: még ha az anyagi részt a cégük teszi is hozzá, akkor is be vannak vonva” – fejti ki. Természetesen a digitális technológia itt is segít: a tábor egy gyárral úgy működik együtt, hogy az üzemükben kitettek adománygyűjtő kioszkokat, ahol kártyás fizetéssel lehet segíteni, de a palackvisszaváltó automatákba is beolvashatjuk a QR-kódjukat, nekik adva az 50 forintjainkat.
A tehetősebb magánemberek emellett jótékonysági rendezvényeken való részvétellel is hozzájárulhatnak a jó ügyhöz. Az ötletes pénzgyűjtésekben pedig a határ a csillagos ég. Bár az infláció miatt mostanában nehezebb összekalapozni az éves büdzsét, sokat segít nekik, hogy az egyszeri támogatók helyett rendszeres adományozókat is tudnak szerezni. „Az a cél, hogy mindez egy hosszú távú együttműködéssé alakulhasson, amellyel a közösségünk részének érezhetik magukat, és amivel a végén mindenki nyer” – summázza.
Szeretnél egy összefoglalót kapni a cikkekről?
