Március végén hatodik alkalommal is elindul női vezetőknek szóló képzésünk. Miután ez a kurzus ilyen sokakat megmozgatott, megkérdeztünk pár volt résztvevőt a tapasztalataikról — az órákról és általában a nők karrierépítéséről.
„Nekem a képzés sokat segített az énmárka menedzselésében. Mivel jellemzően projektalapon dolgoztam, mindig mások márkája és megjelenése volt az első” — mondja B. Szabó Edina, aki amikor két éve regisztrált a képzésre, operatív vezető volt az Esport1 cégnél. Azóta azonban inkább saját projektjeire, egy negyed évszázada működő kommunikációs, és egy azt kiegészítő tanácsadó cégre koncentrál.
„Egy máig tartó folyamatot indított el bennem ez a kurzus, egy nagy löketet adott, az első állomása volt annak, hogy vezetőként fejlesszem magam” — fogalmaz Pintér Kata, a kaposvári Roxínház rendezője és egyik vezetője. Kata, mióta 2022-ben elindult ezen az úton, odáig jutott, hogy idén az Év Női Példaképe Somogy vármegyében 2024 pályázaton ő kapta a legkitartóbb jelölt elismerést, ahol szerinte beérett, amit a képzéssel elkezdett. „Az első és legfontosabb az volt, hogy megtaláljam és meghatározzam magam” — emeli ki.
„Az oktató, Dintsér Andrea a kurzus elején megalapozta a nyitott szemléletünket azzal, hogy mielőtt belecsaptunk a konkrét jógyakorlatokba, megágyazott ennek egy érdekes összefoglalóval arról, merre tart a világ, milyen problémákkal szembesülhetünk vezetőként, és ez milyen hozzáállást kíván a nulladik pillanattól” — meséli Keszthelyi Bernadett, a győri Mobilis Interaktív Élményközpont ügyvezetője.
Majd hétről hétre „felnyitotta a szemüket” olyan témákban is, ami meglepte, hogy egy vezetőképzésen előkerül, például a különböző generációs beosztottakról. „Ennek abszolút ott volt a helye, azóta is használom. Tudásban fantasztikus mélysége és magassága volt az egésznek. A társterületeket is jól behozta a marketingtől a kommunikációig” — emeli ki.
Hasonló kihívások
„A karrieremet eleve vállalkozóként kezdtem, mert az építőipari végzettségemmel annak idején nem találtam állást. Nagyon nehéz volt ugyanis nőként érvényesülni akkor ezen a területen, én pedig nem nagyon szeretek megalkudni” – idézi fel B. Szabó Edina. Bár azt mondja, mai napig kiválóan épít kéményt, a pályája más irányt vett, informatikával, rendezvényszervezéssel és játékfejlesztéssel foglalkozott helyette.
„Miután a koronavírus-járvány alatt felpörgött minden folyamat, ami digitális csatornán zajlott, vezetőként kiemelten fontossá vált frissíteni, új utakat felfedezni. Ehhez nagyon hasznos volt, hogy itt megismertem többféle szervezeti és vezetési formát” — árulja el.
Az oktató, Dintsér Andrea sosem mondta a plusz kérdésekre, hogy nincs rá ideje, idézte fel B. Szabó Edina vállalkozó.
Hozzáteszi: azért nem egy „sima” vezetőképzést választott, mert úgy tapasztalja, a különböző iparágakban hasonló kihívásokkal szembesülnek a hölgy vezetők. És a gaming sem egy feminin terület, jegyzi meg. Bernadett is kiemeli, hogy Andrea igyekszik közösséget is építeni. „Találkozót is szervezett a résztvevőknek és meghívott az általa szervezett vezető klubba is. Nem erőltette, csak felajánlotta, hogy ha ráérek, menjek el. Elmentem, ott voltunk 50-60-an női vezetők, fantasztikus volt. Az alumni találkozók tartása is jó ötlet” — fogalmaz.
Az oktató, illetve az általa meghívott vendég előadók, mondja, nagyon hasznos dolgokat adtak át például a generációk együttműködéséről illetve arról, mit lehet tenni, ha valahol még mindig idegenkednek a női vezetőktől. „Tegnap az összes asszertív kommunikációmat latba kellett vetnem egy idősebb férfi üzletféllel zajló kommunikációban, aki közbeszól, nem hallgat végig, és már a testbeszédén is látszik, hogy nem vesz komolyan” — említi meg Edina.
Szerinte ez „amíg élünk, így lesz”, noha az ő korosztályába tartozó férfiak nagy része már úgy nőtt fel, hogy nem kell attól félni, ha egy női vezető vagy alkalmazott tapasztaltabb, esetleg rugalmasabb.
Ha a helyzet ellenünk van
„Én nem vagyok egy típikus vállalkozó. A Roxínház közhasznú civil szervezetként működik. 24 év alatt a nulláról építettük fel saját magunkat. Főként művészeti beállítottságú emberek vagyunk. Nem voltunk felkészülve a szervezetvezetésre. Ezt meg kellett tanulnunk, ahogy nőttük ki magunkat. Ezért komoly feladatunk önmagunkat és a szervezetet meghatározni” — folytatja Pintér Kata.
A kurzussal benne elindult folyamat akkor ért be, amikor az Év Női Példaképe Somogy vármegyében 2024 pályázaton ő kapta a legkitartóbb jelölt elismerést — mondja Pintér Kata, a kaposvári Roxínház rendezője és egyik vezetője.
Ebben az Andrea-vezette Laba-képzés nagyon sokat segített, mondja. Számos olyan fogalommal találkozott ugyanis itt, melyekkel előtte soha, hiszen nem tanult korábban vezetést. “Ez közvetlenül a Covid után volt. Nagyon sokat hallottunk a folyamatosan változó, úgynevezett VUCA-világról (Volatile, Uncertain, Complex, Ambiguous, azaz gyorsan változó, kiszámíthatatlan, bonyolult, bizonytalan — a szerk.) Ehhez, ha nem alkalmazkodik egy vezető, akkor elveszett. Azóta is igyekszem ezt szem előtt tartani a nehézségek kapcsán. Ha úgy is néz ki, hogy egy helyzet ellenünk van, a saját javunkra kell fordítani” — magyarázza.
Ezt a módszertant tudja használni a saját munkájában, ráadásul, mondja, ez azt is jelzi, hogy a problémáikkal nincsenek egyedül. Az is nagy felismerés volt, hogy attól, hogy ők civil szervezet, a problémák, a felépítés mind ugyanolyanok, mint egy klasszikus válllalkozásnál — húzza alá.
Hiszen, ha nem is a vezetők haszonszerzését célozzák, a szervezetnek akkor is el kell tartania magát az egyre kevesebb pályázati forrás és a labilis gazdasági helyzet közepette is.
„Én pont akkor lettem ügyvezető 2022 augusztusában, amikor a képzést végeztem, előtte igazgatóhelyettes voltam” — idézi fel Keszthelyi Bernadett. Aki egyébként elmondása alapján sokat profitált volna belőle a régi pozíciójában is, mert szemléletmódban rengeteget adott neki. „Nagyon kitágította a horizontomat. Fantasztikus, hogy pár hét alatt mennyire tovább lehet gondolni fontos kérdéseket. Elég ritka manapság, hogy nem csak egy szűk tudásanyagot kínálnak a képzésen, hanem egy sajátos kitekintést, gondolkodásmódot igyekeznek bemutatni. Nagyon vártam az alkalmakat” — fogalmaz.
„Tudásban fantasztikus mélysége és magassága volt az egésznek” Keszthelyi Bernadett, a győri Mobilis Interaktív Élményközpont ügyvezetője szerint.
Saját irányok
„Házi feladatként bemutatkozó szöveget kellett írnunk, hogy felismerjük-e a saját irányainkat, motivációnkat, énmárkánkat. Én ezt még kiegészítettem pár saját dologgal és kikértem ezekről is Andrea véleményét. Sosem volt ezzel elutasító, nem mondta, hogy erre nincs idő. Sőt az ilyeneket bevittük az alkalmak elejére és egymás példáiból is tanultunk” — idézi fel Edina. Andreával máig tartja a kapcsolatot.
„A kurzuson a többi vállalkozó hölggyel is tudtuk tartani a kapcsolatot, beszélgetve a minden nap tapasztalt problémákról” — teszi hozzá Kata. Kiemeli, hogy a házi feladatokban a saját szervezetükkel kellett foglalkozni, például, hogy a pandémia milyen hatással volt rájuk, vagy a hasonló cégek mit kínálnak és mennyiért.
Andrea bejegyzéseit, a vele megjelenő interjúkat azt mondja, azóta is figyeli és olykor beszélnek is ezek kapcsán. „Ő egy jó példa arra, hogy egy nő mi mindenre képes” — hangsúlyozza. „A felépítés, a tananyagok, a házi feladatok és a tesztek jól keretezték a heti munkát. Ráadásul Andrea személyre szabottan minden szösszenetemre visszajelzett — relevánsan, nem csak általánosságokat írt. Ez sokat adott” — teszi hozzá Bernadett. Annak külön örült, hogy a felület később sokáig hozzáférhető maradt.
„Számtalanszor jutott eszembe, hogy hú, erről Andrea beszélt és visszanéztem mondjuk egy fél év múlva az óra felvételét” – emlékezik vissza. Hiszen, mondja, épp a kurzus után kezdi el az ember átformálni a vezetői munkáját, így ilyenkor kell ezeket visszanézni. „Sok képzésen vettem már részt, de ez nagyon egyedi volt és ez egy nagy előny” — emeli ki.
Pintér Kata az előadások rendezése mellett pályázatokat is ír, koordinálja a munkát és a pénzügyekkel is foglalkozik, miután a kaposvári független színháznak nincs ezekre főállású munkatársa. Munkája során sokáig „élt” a prezentációkról készített jegyzeteiből, alkalmazta azokat, mert tényleg azonnal beépíthetők voltak — osztja meg. Az pedig elmondása szerint különösen jól jön neki, hogy a tanultakkal már rálát a nonprofit logikától igen eltérő vállalkozói gondolkodásmódra, piackutatással, konkurensfigyeléssel, folyamatos fejlődéssel.
Ahogyan az is, hogy tudatosította saját maga és a munkája értékét.
„Talán itt találkoztam először azzal a hozzáállással, hogy azt kell szem előtt tartani, miben vagyunk mi mások, különlegesek, mi a szervezet erénye. Sokáig amatőr színházként aposztrofáltuk magunkat, utána független zenés színházacskaként. Ezután mondtam ki először azt, amivé eddigre már váltunk: mi Kaposvár zenés színháza vagyunk és Dél-Dunántúl legnagyobb zenés színházi tanodája” — húzza alá.
B. Szabó Edina azt mondja, sokszor volt aha-élménye a tanfolyam során és azóta is használja a kapott eszköztárat. Igaz, az énmárkával még van teendője, vallja be. Bár korábbi e-sportos cége munkáit sem engedte még el teljesen, azóta vállalkozásaival az ázsiai kultúrát megjelenítő rendezvényeken és az Európai Parlament országokon átívelő e-sport projektjén is dolgozik. Azt mondja, ezek az irányok évtizedek óta megvoltak, de a megközelítéshez sok eszközt kapott az erőforrások, a határok és a következő lépések felismeréséhez, önmaga pozícionálásához vagy, hogy abba is belegondoljon, mi tölti fel.
Piros gombok
„Volt egy résztvevő, aki egy személyszállításhoz kapcsolódó cég vezetőjeként volt jelen — az sem egy hagyományosan női szakma. Abban kért segítséget, hogyan tud kommunikálni azzal az idősebb igazgatótársával, akiből ellenkezést vált ki, hogy vele is együtt kell dolgoznia. Nem biztos, hogy azért, mert nő, de ez is benne lehet” — idézi fel Edina.
Erre Andrea azt tanácsolta, hogy figyelje meg, mik azok a „piros gombok”, amik benyomódnak a vezetőnél, amikor elkezd beszélni vele, így meg lehet találni az elkerülendő mintákat. „Ez tűnhet visszakozásnak, de nem az, hanem egy megfigyelt helyzetre adott megfelelő válasz testbeszéddel, kommunikációval vagy egyéb megoldásokkal” — összegez.
„Konferenciákon mindig azt mondom, hogy ne legyen női szekció, hanem mindenhol legyenek női szakértők is” — mondja. Szerinte miután számos kutatás megmutatta, hogy mennyit hozzátesz a közös munkához, ha mindkét nem jelen van, egyre több férfi vezető nyitott arra, hogy profitáljon a nők eltérő gondolkodásából. Úgy érzi, mára egyre kevésbé kérdőjelezik meg a női vezetők szakmai tudását, még ha „előbb hallja is meg egymást két férfi vezető”.
Kapcsolódó kurzusok:
„A nők gyakran inkább az érzelmi oldaláról közelítik meg a problémákat. Nekem pont az okozott gondot, hogy sokáig elnyomtam magamban a női vezetőt. Próbáltam csak határozott lenni, miután a színház is egy maszkulin szakma. A megérzéseimet és az úgynevezett »női energiákat« szinte nem is használtam” — emlékezik vissza Pintér Kata.
Azt mondja: ő pont azt kapta az alkalmakon feladatnak, hogy úgy legyen határozott, hogy közben megtartsa a kedvességét, odafigyelését is. „Ez egy hatalmas önismereti út is, ami itt elindult” — összegez. Ennek része, hogy a munka és a magánélet egyensúlyával is foglalkozzon, ami szintén szóba került, hiszen előbbi nála utóbbi rovására ment, de egy jó másfél éves folyamat végére sikerült ezt megváltoztatni, magyarázza.
„Magyarországon még mindig nem feltétlenül megszokottak a női vezetők, még mindig van, aki meglepődik rajta, ezt kell tudni kezelni” — summáz Keszthelyi Bernadett. Szerinte el kell fogadni, hogy ilyen van, ezt nem kell sem felnagyítani, sem pedig negligálni. „Ami fontos, hogy egy női vezetői közösség tudja támogatni az ember céljait.
Nekem sokat adott, hogy nem vagyok egyedül, nagyjából ugyanazok a problémái mindenkinek — ezek közé sorolja a már említetteken kívül például az időgazdálkodást is —, a tapasztaltabb kolléganőktől sokat lehet tanulni” — fogalmaz.
