Egységben az erő: ma már mindenki tudja, hogy egy nagyszerű csapat elengedhetetlen a szervezeti sikerekhez. Azokhoz viszont nagyszerű csapatjátékosokra van szükség, akiket megtalálni nem is olyan könnyű. Vezetőként az az egyik legnehezebb, hogy a megfelelő embereket tegyük a pozíciókba és fel merjük vállalni a kevésbé megfelelő, mondhatni alkalmatlan emberek eltávolítását a csapatból. De mitől lesz valaki a „megfelelő" és milyen az ideális csapatjátékos?
Ezekre a kérdésekre ahány ember, annyiféle válasz és hosszan lehetne sorolni a kollégákkal való együttműködéshez hasznos tulajdonságokat. A lista függ a szervezettől, a vállalati kultúráról, a csapat mentalitásától, a megkérdezett ember személyiségétől és így tovább. Patrick Lencioni azonban egy egészen egyszerű választ ad rá a magyarul Az ideális csapatjátékos címmel megjelent könyvében, melyet a személyes tapasztalatai mellett a kollégáival folytatott kutatásai is alátámasztanak.
Szerinte az ideális csapatjátékos alázatos, lelkes és jó emberismerő.
A tanmese
Lencioni amerikai író és tanácsadó leginkább az üzleti és csapatmenedzsmenttel foglalkozó munkáiról ismert. Jelenleg a The Table Group nevű, vezetői csapatfejlesztésre és szervezetfejlesztésre szakosodott vezetési tanácsadó cégét vezeti; korábban az Oracle Corporation és a Sybase szoftvercégeknél dolgozott szervezetfejlesztési alelnökként. Könyve gyakorlati útmutatásokat és egy keretrendszert kínál a csapatjátékosok ideális tulajdonságainak azonosításához, fejlesztéséhez és kihasználásához a szervezeti sikerhez.
A témát Lencioni egy tanmesével, azaz egy fiktív esettanulmánnyal vezeti fel. A történet Jeff Shanley-ről szól, aki otthagyja karrierjét a Szilícium-völgyben, hogy segítsen nagybátyja építőipari vállalkozásában. Jeff azonban hamarosan rájön, hogy hatalmas szakadék tátong a nagybátyja erős csapatmunkára irányuló vágya és a valóság között.
Két másik vezető segítségével Jeffnek sikerül azonosítania az ideális csapatjátékos három kulcsfontosságú kritériumát, és ezt az új tudást felhasználva jelentős mértékben sikerült javítania a cég kultúráját és teljesítményét. A történet néhány olyan gyakori kihívást és dilemmát mutat be, amelyekkel a vezetők és a csapattagok nap mint nap szembesülnek, és azt is megismerjük, hogy Jeffnek és csapatának hogyan sikerült ezeket megoldania.
Miért épp ez a három?
A könyv középpontjában Lencioni koncepciója áll, amely szerint az ideális csapatjátékost a már említett három erény, az alázat, a lelkesedés és az emberismeret határozza meg. Több évtizedes tanácsadói tapasztalataira és kutatásaira támaszkodva Lencioni azt állítja, hogy akikre mindhárom jellemző, azok lesznek a hatékony csapatmunka zálogai, ők ugyanis képesek a bizalom és az együttműködés előmozdítására a csapatban. Nyilvánvaló, hogy senki sem képes mindig mindhárom erényt tökéletesen képviselni, ám mindaddig, amíg valaki mindhárommal rendelkezik valamilyen mértékben, ideális csapatjátékosnak számít. Ha azonban akár csak egy erény is drasztikusan hiányzik, az megnehezíti vagy akár lehetetlenné is teszi a csapatmunkát.
Az ideális csapatjátékos legfontosabb erénye az alázat.
Fontos azonban leszögezni, hogy Lencioni olvasatában az alázat nem az önfeláldozást vagy az önbizalomhiányt jelenti, hanem azt a hajlandóságot, hogy a csapat nagyobb javára alárendeljük az egónkat.
Az alázatos csapatjátékos számára fontosabb a csapat kollektív sikere, mint a saját egyéni eredményei. Ők ezért nyitottak a visszajelzésekre, gyorsan elismerik a hibáikat, és hajlandók másoktól tanulni, elősegítve a biztonságos, a kölcsönös tiszteleten alapuló környezetet, ami nélkül nincs innovatív, eredményes csapat.
A lelkesedés Lencioni magyarázata szerint az egyéni és a csapatszintű sikerek mozgatórugója: a célok elérésére, az elvárások túlteljesítésére és a folyamatos fejlődésre való fáradhatatlan törekvés. A lelkes csapatjátékosok proaktívak, motiváltak és elkötelezettek, és arra ösztönzik csapattársaikat is, hogy emeljék a lécet és törekedjenek a kiválóságra. Érdekesség, hogy az eredeti nyelven „hunger", azaz éhség ezen tulajdonság neve, ami jól tükrözi azt, hogy a lelkes emberek mennyire ki vannak éhezve a sikerre, az eredményekre. Ez a belső motiváció pedig kemény munkára sarkall.
Harmadik erényként Lencioni az emberismeret és az érzelmi intelligencia szerepét hangsúlyozza a csapatokon belüli hatékony együttműködés és kommunikáció elősegítésében. Az emberekhez értő csapatjátékosok empátiával, önismerettel és olyan további interperszonális készségekkel rendelkeznek, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy eligazodjanak az összetett csapatdinamikában és erős kapcsolatokat építsenek ki kollégáikkal. Az empátia és a megértés kultúrájának előmozdításával a szervezetek könnyebben megoldhatják a konfliktusokat, és felszabadíthatják a csapataikban rejlő teljes potenciált.
Lencioni szerint ideális esetben mindhárom értékkel rendelkezik az ember. Ha csak egy is hiányzik ezek közül vagy csak nagyon alacsony szinten van meg valakiben, az már problémákat okoz. Az alázatos és tettre kész, ám emberismerettel kevésbé rendelkező emberekből lesznek a bajkeverők, akik ugyan jól végzik a munkájukat, de a kapcsolataik nem kielégítőek az alacsony érzelmi intelligenciának köszönhetően.
Ha magas szintű érzelmi intelligencia és alázat mellett nem hajlandó extra erőfeszítésekre, szerethető naplopóvá válik. A politikus pedig pontosan tudja, hogyan tűnjön értékesnek és alázatosnak, de csak a saját érdekeit tartja szem előtt. Még rosszabb a helyzet egyetlen meglévő tulajdonság esetén: ha valaki csak lelkes, akkor buldózerré; ha csak alázatos, akkor lábtörlővé; ha csak az emberismerete erős, akkor jóbaráttá válik.
Érdemes végiggondolni
Lencioni munkája rendkívüli értékes a mindennapi gyakorlatban is. Ha ezeket a tulajdonságokat előtérbe helyezik a toborzás, a fejlesztés és a teljesítményértékelés során, olyan szervezeti kultúra teremthető, ahol a csapatok tényleg hatékonyan és eredményesen dolgoznak, kiaknázzák a csapattagokban rejlő lehetőségeket. A modell segít a megfelelő embereket felvenni, a meglévő embereket felmérni, értékelni, fejleszteni, valamint ezen értékeket a céges kultúrába beépíteni. A könyv eszközt is ad az ideális csapatjátékost jellemző három alapvető jellemvonás felderítésére és értékelésére; továbbá interjúkérdéseket és értékelő kérdéslistát is tartalmaz mindhárom erényhez.
Fontos azonban a kérdést önismereti oldalról is végiggondolni. Akár vezetőként, akár csapattagként érdemes megvizsgálni, milyen mértékben vannak meg benned ezek a tulajdonságok. Főleg, hogy nemcsak munkahelyi csapatban, de családi vagy baráti körben is fontos értékek ezek. Természetesen nem kell tökéletesnek lenned, talán nincs is olyan ember, aki mindhárom tulajdonsággal folyamatosan azonos mértékben rendelkezik. Ugyanakkor a szöveg jó iránymutatásként szolgálhat abban, milyen téren érdemes fejlődnöd, ha csapatjátékosként tekintenél magadra.
(Patrick Lencioni: Az ideális csapatjátékos, HVG Könyvek, 2016.)
