A sikeres termékhez már jó ideje nem elég egy jó ötlet. A szoftverfejlesztés világában ma már elengedhetetlen pragmatizmussal készülnek a piacokat meghódító termékek, megoldások. A folyamat középpontjában pedig a termékmenedzser áll. Hogy ez egy abszolút intuitív, vagy tanulható szakma-e, kiderül az alábbi interjúból.
Kereskényi Balázs product managerként és vezetőként bejárta a szoftvercégek különböző típusait a start-uptól, az akvizíción át a nagyvállalati B2B szektorig; jelenleg tanácsadóként abban segít cégeknek, hogy minél jobb termékmenedzsment-módszerekkel dolgozzanak. Most ezen tapasztalatait forgatja vissza olyan cégekbe, akik szeretnének fejlődni a product management területén.
A termékmenedzsment egy viszonylag új szakma. Kialakult már egy egységes szemlélet a szakterületen belül arról, hogy ki a termékmenedzser, és mik a fő feladatai?
Ahhoz képest, hogy már az 1930-as években létezett a mai product managerekéhez hasonló munkaköri leírású pozíció, még mindig sokan sokfélét értenek a termékmenedzser szerepköre alatt.
Mi a kurzus során elsősorban a szoftverfejlesztéssel kapcsolatos termékmenedzseri karrierútra fogunk koncentrálni. Azon belül is azoknak szeretnénk irányt mutatni, akik olyan cégeknél dolgoznak, vagy szeretnének elhelyezkedni, ahol a termék „saját”, tehát a fejlesztését vagy házon belül végzik, vagy legalábbis cégen belül hozzák meg a termékkel kapcsolatos döntéseket, és van közvetlen ráhatásuk a roadmapre.
Ha termékről beszélünk, nagyon fontosnak tartom még, hogy az tényleg egy olyan dolgot jelentsen, ami többször, több ügyfélnek is eladható, azaz egy adott piaci szegmenst céloz meg, és ott skálázhatóan, a befektetett erőforrásokhoz képest nagy megtérüléssel értékesíthető.
Vannak olyan szoftvercégek, akik nem terméket gyártanak?
Ha végignézünk az elmúlt néhány évtizedben a szoftvercégek evolúcióján, akkor nem mindegyik techcég nevezhető product cégnek, vagy legalábbis product management szemlélettel működő cégnek.
A termékmenedzsment szakmában viszont az a nagyon jó, hogy a szemléletmód az élet nagyjából bármely területére alkalmazható. „Minden termék”, ahogy egy kollégám szokta mondani, és ezzel nem is jár messze az igazságtól.
Product managerként a napi munka során megtanuljuk, hogy hogy közelítsünk meg valós felhasználói problémákat, és hogyan adjunk azokra megoldást úgy, hogy a megoldás ne emésszen fel végtelen sok időt vagy erőforrást, mégis értékes, minőségi és hasznos legyen. Ez borzasztó komplex, analitikus gondolkodást igényel, viszont arra is figyelni kell, hogy ne gondoljuk túl a dolgokat, ne akarjunk mindenáron tökéleteset alkotni.
Nagyon fontos a kutatás, az úgynevezett product discovery, illetve a validáció, hogy megtaláljuk a lehető legkevesebb erőforrással is leszállítható megfelelően jó megoldást (ez szaknyelven az MVP – minimum viable product).
Kapcsolódó kurzusok:
Hogy alkalmazható ez a tudás egy hétköznapi életbeli problémára?
Még néhány évvel ezelőtt, amikor kezdett felrobbanni a hazai kovászos kézműves pékség szcéna, engem is elkapott a kenyérsütési láz. Először csak otthonra sütöttem, aztán ahogy egyre jobbak lettek a kenyerek, egyre többen bíztattak a baráti körből, hogy nyissak pékséget, sőt néhányan pénzért is vettek tőlem kenyeret.
Ez, és a gombamód nyíló kispékségek piaca már részben validálta a terméket. Akkoriban sajnos nem voltam a csúcson a munkahelyemen, úgyhogy eljátszottam a gondolattal, hogy milyen lenne tényleg szakmát váltani, akár csak néhány évre.
De nem váltottál
Nem, de azért validáltam az ötletet. Kisebb kutatás, számolgatás, és a piac feltérképezése után összeállt a kép, és azt mutatta, hogy egy egészen tekintélyes összeg elköltése után sem biztos a siker.
Úgyhogy product management szemléletmóddal egyből azon kezdtem el gondolkodni, hogy hogyan lehet egy életképes, de szerethető „pékség MVP”-t alkotni, és azt kisebb iterációkkal akár elvinni a komoly piaci szereplő péküzletig.
Ezekben az iterációkban például benne volt az, hogy nem kell minden eszközt egyszerre megvenni, ami hatalmas anyagi befektetés lett volna egy lépésben. Kis lépésekben is lehet haladni, azt figyelve, hogy mivel lehet a legnagyobb változást elérni: ha épp a dagasztó a szűk keresztmetszet, azt kell bővíteni, ha a hűtő, akkor azt.
Végül összeállt egy olyan infrastruktúra amivel el tudtam kezdeni hétvégente egy kis étteremnek szállítani. Közben a termékmenedzsmentből szintén jól ismert „fake it till you make it” hozzáállással elkezdtem felfuttatni egy Facebook oldalt, ami szintén minimum befektetéssel készült: a logót Canvában terveztem, a termékfotókat pedig nyilván én fotóztam telefonnal, a szövegeket én írtam, de mégis azt az összképet mutatta, mintha egy kis helyi pékség oldala lenne.
Végül egy vasárnap reggel csörgött a telefonom, és az egyik helyi kézműves kisbolt tulaja hívott teljesen ismeretlenül, hogy kidőlt a pékje, tudnék-e neki is szállítani a jövő héten. A brand megvolt, az infrastruktúrával pedig nem lett volna lehetetlen megcsinálni. Annak ellenére, hogy nemet mondtam, akkor és ott azt éreztem, hogy a pékségem mint termék megérett a piacra, és ha igent mondanék, akkor beindulnának a dolgok, skálázódna az üzlet, tehát a termék valid.
A tanfolyamon tanultak is ilyen könnyen átültethetők majd más területekre is?
A tanfolyamon annak ellenére, hogy főleg a szoftverfejlesztés területére koncentrálunk, nagy hangsúlyt fektetünk a soft skillekre, ami az élet bármely területén rendkívül hasznos tud lenni.
Külön fejezeteket szánunk rá, hogy megtanuljuk hogyan érdemes product managerként kommunikálni, hogy facilitáljuk a csapatmunkát, beszélünk majd a kognitív torzításokról, és bizonyos managing up technikákat is átnézünk majd.
Szerintem ebben a szakmában másodlagos az, hogy milyen eszközöket használunk, és hogy azokat mennyire használja készségszinten egy termékmendzser. Természetesen jó, ha van valamennyi tapasztalata a milliónyi elérhető roadmap-tervező, customer support, vagy ticket-kezelő rendszerrel, és ismer néhány priorizációs technikát, vagy tudja hogy kell egy pivot-táblát elkészíteni, Google Analytics-ben összerakni egy reportot, vagy SQL-ben megírni egy lekérdezést. Ezek azonban mind nagyon gyorsan tanulhatók, és sokszor nem is érdemes egy adott módszerhez vagy rendszerhez ragaszkodni, mert úgyis minden cég, vagy csapat mást fog preferálni.
Ezek szerint a termékmenedzsmentre nem léteznek jól bevált eszközök, vagy frameworkök?
Az egyik kedvenc idézetem, ami a tanfolyamon is biztos el fog hangzani, az egy product managertől, Casey Winterstől származik. Valahogy úgy hangzik magyarul, hogy „Ebben a szakmában nem létezik olyan framework, ami megengedi, hogy ne használd az agyad, és csak valamilyen bevált folyamatot követve érj el sikereket.”
Ezzel nagyon egyetértve gondolom azt, hogy ebben a szakmában az igazán elengedhetetlen eszköztárat nem a frameworkök alkotják, hanem a megfelelő helyzetfelismerés, a kontextus megértése, és annak átadása talpraesett, összeszedett kommunikációval, a reziliencia, a változásmenedzsment, a pragmatikus hozzáállás, és még sok más hasonló skill.
Minél nagyobb egy cég, annál nagyobb hangsúlyt kapnak viszont a rendezett folyamatok. Ezek akkor inkább megnehezítik a product manager munkáját?
Sokszor valóban nem könnyítik meg, ez tény. Sok nagy cég gondolkodik úgy, hogy a termékmendzsment az egy fix folyamat, amitől nem lehet eltérni, és emiatt olyan dolgokkal kell az ott dolgozó productosoknak időt töltenie, ami elvonja a figyelmüket és az idejüket a valós értékteremtéstől. Például, ha egy termékmenedzser feladatkörébe beletartozik, hogy minden beérkező ügyfél-visszajelzést 3 napon belül megvizsgáljon, hogy az roadmapre kerül-e, az egy bizonyos nagyságrend felett időrabló tud lenni, és fókuszvesztést eredményezhet. Természetesen nem lehet teljes káoszban működni, de hagyni kell az úgynevezett „product-sense”-t is érvényesülni bizonyos mértékig.
De az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy ez nem csak a nagy cégeknél probléma. Bármekkora is egy cég, ha növekedni akar, és menni előre, akkor alapigazság, hogy sose lesz elég erőforrása. És ez jól is van így. Ha egy cég úgy gondolja, hogy minden, amivel éppen foglalkozik, az elég a növekedéshez, akkor hamar kellemetlen meglepetések érhetik.
Hogy egy másik híres PM-et, Ami Vora-t idézzem, „It’s not prioritization until it hurts”. Azaz, ha jól csináljuk, mindig lesz olyan az elvégzendő feladataink listáján, amit mindenképpen el kellene végezni, mindenképp bele kell fejleszteni a termékbe, hibák amiket mindenképp ki kellene javítani, de sajnos nem jut rá erőforrás.
Ez a product management kurzus megtanít majd bizonyos priorizációs technikákat is?
Igen, viszont a megfelelő priorizáció inkább már csak egy következmény. Arról is meg kell győződnünk, hogy amit priorizálunk, azt előzetesen megfelelően körbejártuk, validáltuk.
Ez egy nagyon rizikós terület, mert egyrészt nagyfokú pragmatizmust igényel az, hogy ne csapongjunk az egyes elvégzendő feladatok, fejlesztendők között, de arra is vigyázni kell, hogy ne törekedjünk mindenáron a tökéletességre. Done is better than perfect.
Ha nem jó az irány, az derüljön ki mihamarabb, és kerüljön az adott új feature, vagy feladat a prioritáslista aljára néhány hét vagy hónap után, inkább, mint egy évnyi fejlesztői erőforrás belefektetése után. De arra is vigyáznunk kell, hogy ne kelljen kidobnunk mindent, ehhez pedig a megfelelő product discovery, és tervezési fázis adja meg az alapokat.
Ha megvannak a product managernek a fentebb említett készségei, akkor biztos a siker?
Nagy valószínűséggel igen. Ha ezek megvannak, akkor valószínűleg az is megtörténik, hogy amit az adott termékbe fejlesztenek, az nem egy zárt tárgyalóban, az ügyfelek, vagy a piac részletesebb ismerete nélkül döntik el a cég vezetői, vagy akár a magukat product managernek tituláló kollégák.
Ennek a szakmának a bizonytalanság az egyik legnagyobb szépsége: product managerként úgy kell mernünk eldönteni dolgokat, hogy tudatában vagyunk annak, hogy nem áll rendelkezésünkre az összes elérhető információ, viszont megbizonyosodtunk arról, hogy elegendő információ áll rendelkezésünkre a döntéshez – vagy éppen ellenkezőleg, legalább arról van egy nagyjábóli tudásunk, hogy mit nem tudunk, és ennek mentén vállaljuk a kockázatot.
Erről is beszélünk majd a kurzuson, és tanulunk módszereket az ilyesfajta kockázatvállalás helyes megközelítésére. Azt azonban már itt leszögezhetjük, hogy az ilyesfajta, félig-meddig ismert információkra alapozott döntések sokkal jobb kimenetelűek, mint a zárt tárgyalókban, pusztán feltételezésekre, vagy „majd én tudom”-ra alapozott döntések.
Léteznek még tipikus hibák, amiket product managementtel kapcsolatban elkövetnek a cégek, azon felül, hogy nem a piacnak, vagy az ügyfeleknek megfelelő dolgot fejlesztik?
Tanácsadó munkám során sajnos rengeteg ilyet látok, de a legszembetűnőbb talán az, hogy sokan követnek el végzetes hibát már azelőtt, hogy a product manager felvételi folyamatát elkezdenék.
Tipikusan kétféle helyzetben fordulhat az elő: ha egy cégben egyáltalán nincs még termékmenedzser, vagy ha éppen „fejlődési ugrásban” van a cég, mondjuk egy sikeres tőkebevonás után.
Kis cégeknél, a CEO, vagy az alapítók nehezen vallják be, hogy túlnőtt rajtuk a történet, és már nem tudják minden erőforrásukat a termékre fordítani, vagy éppen annyi a teendőjük, hogy nem is látják át teljesen, mi történik. Ha ezt mégis felismerik, akkor is sokan hajlamosak a termékmenedzserben inkább az adott cég „domainjének” a szakértőjét látni, mint egy generálisabb, a cég növekedésére fókuszáló digitális szakembert.
Kapcsolódó kurzusok:
Az ilyen hozzáállás miatt lesz a zabhegyező startup termékmenedzsere az a kolléga, aki évtizedek óta hegyez zabot, és a terület subject matter expertje, de a termékmenedzsmenthez lövése sincs. Erre szoktam azt mondani, hogy a domain a megfelelő mértékben sokkal könnyebben tanulható, mint a soft skillek és a termékmenedzser-szemléletmód, mégis valamiért sok ellentétes mintát látunk a piacon.
A másik említett ilyen helyzet, amikor egy cég növekszik, és a már ott dolgozó vezető fejlesztőkből, tesztelőkből, UX-esekből „csinálnak” termékmenedzsert. Ez alapvetően, ha valaki lelkes, és szívesen váltana, akkor egy tökéletes karrierút. A gond azzal van, hogy ezt inkább egyfajta spórolásból csinálják a cégek, mert azt gondolják, hogy majd megoldja a belső ember, hiszen már évek óta ott dolgozik, csak átírjuk a titulusát. Sajnos sokszor találkozom ilyen helyzetekkel amikor már megtörtént a kár: megfelelő oktatás nélkül az ilyen típusú termékmenedzseri „kinevezés” inkább mindkét fél számára csalódást szokott okozni néhány hónapon belül. Az ilyen csalódások elkerülése végett ajánlom erősen egy olyan product management tanfolyam elvégzését, amilyet hamarosan mi is indítani fogunk a Labánál.
