LABA Tartalomgyár

Krónikus késő vagy? Soha nincs késő megváltozni!

Módszerek a pontosság növelésére

blog-post-6ai-639ae8109891c346954468.jpg

Mindegyikünkkel előfordul, időnként váratlanul, máskor meg egészen kiszámítható módon. Emberi dolog – egy bizonyos szintig. Ám ha rendszeressé válik, netán alaptermészetünknek gondoljuk, érdemes kezdeni vele valamit. Igen, a késésről van szó, egy olyan jelenségről, ami az „eset” mindegyik résztvevője számára kellemetlen, sőt, akár rendkívül kínos, helyzettől és vérmérséklettől függően. Az alábbiakban néhány tippet olvashatsz, hogyan mérsékelheted a késéseid számát és mértékét.

Egy 2006-os felmérés során az emberek 15-20%-a krónikus későnek vallotta magát. Hogy mi magunk „késősek” vagyunk, vagy épp ellenkezőleg, a pontosság mintaszobrai, sok tényezőtől függ: számít, hogy hogyan szocializálódtunk, mit hozunk a családunkból, mi a pontossággal kapcsolatos norma a közvetlen környezetünkben, milyen mentális állapotban vagyunk aktuálisan, milyen szinten állunk az időgazdálkodásban és még sorolhatnánk. Érdemes megjegyezni, hogy az ADHD-val (figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar) élő embereknél magasabb az átlagnál a késésre való hajlam. Természetesen mindezeken felül a személyiségünk is nagy befolyással van a pontosságunkra.

A késés négy személyiségtípusa

Linda Sapadin amerikai pszichológus négy személyiségtípust különböztet meg a késés szempontjából.

A perfekcionisták jellemzően azért késnek, mert nem képesek elindulni addig, amíg az éppen aktuális feladatukat tökélyre nem viszik; képtelenek „hanyag” módon félbehagyni valamit, és később visszatérni rá azt tökéletesíteni. A kríziskreálók időnyomás alatt tudnak igazán jól teljesíteni, így nem csoda, ha kicentizik az időt. A tagadók a mindenkori társadalmi normák ellen lázadnak: úgy gondolják, nekik senki se mondja meg, mit mikor csináljanak. Az álmodozók pedig a saját kis világukban élnek, hisznek az „időhajlításban”, rendszeresen alulbecsülik a feladatok vagy az utazás idejét, és túlbecsülik saját képességeiket („majd gyorsabban dolgozom”). Természetesen ezek nem vegytiszta típusok, keveredhetnek is egy emberen belül.

Ismerd meg a saját késésed!

Sapadin felosztásából látszik, hogy számtalan ok állhat a késéseink mögött, és ha nem is fogadjuk el, hogy ennyire egyszerűen besorolhatóak vagyunk egyik vagy másik típusba, az azonban tény, hogy mindenkinél más kombináció idézi elő a rendszeres vagy alkalmi késéseket. Hatékonyan megelőzni, illetve kiküszöbölni a késéseinket pedig úgy tudjuk, ha először felismerjük, mi áll nálunk a háttérben, ezután pedig célzott eszközöket keresünk az ok megszüntetésére.

Ha például felismered, hogy esetedben is a perfekcionizmus az egyik fő ok, akkor ahelyett, hogy tünetileg próbálnád kezelni a késéseidet mindenféle praktikákkal, hosszú távon hatékonyabb, ha a késés gyökerét, azaz a tökéletesség hajszolását iktatod ki az életedből. Figyeld meg magad az elkövetkező napokban, hetekben, és azonosítsd be azokat a faktorokat, amelyek hozzájárultak a késéseidhez. Vajon a közlekedés az oka? Netán csak arra fogod, de valójában csak egyetlen helyről késel el rendszeresen? Figyelemre méltó különbség!

A titok (egyik) nyitja a tervezés

Az egyik leggyakoribb ok a tervezés hiánya vagy hibája. Késésbe torkollik, ha nincs terved a napot illetően; ha van ugyan, de az tarthatatlan, mert egymást érik az időpontok és a feladatok; ha csak igen nagy vonalakban terveztél, netán túl optimista voltál a tervezés során.

Érdekes jelenség az úgynevezett tervezési fallácia, amikor túlzott önbizalomból és optimizmusból adódóan alábecsüljük egy-egy tevékenység időigényét és komplexitását. Mindezt tesszük úgy, hogy figyelmen kívül hagyjuk a korábbi tapasztalatokat (hasonló feladat, projekt, helyzet, útvonal stb.), a lehetséges akadályokat és hátráltató tényezőket, elhisszük továbbá, hogy azóta még ügyesebbek lettünk, így ezekkel a torzításokkal „felvértezve” minden további nélkül automatikusan célozzuk be a legjobb forgatókönyvet. Jó, ha tudatában vagyunk ennek a jelenségnek, és észrevesszük a mindennapokban.

A tervezésnek tehát alapvetőnek kell lennie, méghozzá az észszerű, tényeket figyelembe vevő tervezésnek. Jól lehet védekezni a túl optimista tervezés ellen azzal, ha javítunk az időbecslésünkön. Ehhez érdemes időnként lemérni a feladatainkat, hogy tényleg mennyi az annyi – lesznek meglepetések. Ha ezek után is hajlunk az optimizmusra, akkor érdemes bevetni a „legrosszabb esetben” gondolatkísérletet, és összehasonlítani az eredeti terveinkkel. Természetesen nem mindig fog a legrosszabb forgatókönyv bekövetkezni, de az optimista-realista-pesszimista tengely felskiccelése segíthet a tervezésben.

A tervezés, tervek csiszolásában szuper módszer az is, ha részfeladatokra bontod az előtted álló feladatot, legyen az konkrét projekt vagy eljutni A-ból B-be. Az egyes részfeladatok becsült időigényének összege jellemzően nagyobb, mintha a teljes projektre (útra) adnánk egy becslést.

Ha reggelente késel...

Egy igazán közhelyes forgatókönyv az, amikor reggel késünk el iskolából, munkából. Ha neked is ez a kereszted, akkor a tervezés mellett érdemes nagy erőket fordítanod némi életmódváltásra is. Nyilvánvalóan az egyik kulcs az elegendő alvásban rejlik, érdemes tehát időben lefeküdni, de emellett a reggeleket is érdemes megreformálni. Minél több előkészületet teszel a holnap reggelt illetően, annál gördülékenyebb lesz a reggeli készülődés, és annál kevesebb az esélye annak, hogy valami eltérít, félresikerül, és ezáltal késésbe torkollik. Jó taktika továbbá a reggelek vonzóbbá tétele: ha tudod, hogy valami jó fog veled történni (finom reggeli, forró kávé, pár perc olvasás stb.), akkor nagyobb kedvvel kelsz fel.

A mérés itt is jó eszköz lehet: mérd le, hogy pontosan mennyi időt vesz el a reggeli rutinod, és tervezz ezzel a konkrét idővel. Ha több különböző értéket mértél, a leghosszabbat vedd mindig figyelembe (legrosszabb eset forgatókönyv, emlékszel?).

Érdemes beállítani néhány emlékeztetőt is, hogy mikor kell elkészülnöd ezzel vagy azzal; mikor kell elkezdened öltözködni, a táskádat bepakolni, s főleg elindulni. Indulás előtt 10 perccel jelezzen az órád/telefonod, hogy lassan kilövés. Ezen a ponton már ne próbálj meg még egy dolgot gyorsan elvégezni, mert egészen biztosan késés lesz az eredménye. Ugyanez igaz az olyan tevékenységekre, amelyekben hajlamos vagy elmerülni.

Fejben dől el

A fentieken túl próbálkozhatsz különféle „mentális” módszerekkel is. Emlékeztesd magad, hogy miért szeretnél pontosabb lenni. Sokan erre azonnal rávágják, hogy mert mindenki utálja őket emiatt, de ennél valószínűleg van mélyebb oka is annak, hogy miért akarsz változtatni. Egy jó átkeretezés például az, hogy nem akarod kockára tenni a kapcsolataidat, vagy éppen nagyobb tiszteletet szeretnél tanúsítani a környezeted iránt. Mennyivel motiválóbban hangzik, nem?

Ha mások kevésbé érdekelnek, akkor fókuszálj arra, hogy milyen negatív érzéseid vannak a késős napokon, és milyen jó lesz, ha ezek nem nyomasztanak egész nap, hanem tiszta lelkiismerettel töltheted a napot.

Kommunikálj és kísérletezz!

Ha krónikus késő vagy, de szeretnél változtatni, akkor kezdd el ezt kommunikálni a környezeted felé. Nem fogsz egyik napról a másikra „jó útra” térni, lesznek még bukdácsolások, de a szándék már megvan, és ezt a környezeted is értékelni fogja. Segítséget kérni is ér! Közösen megtervezni valakivel egy feladatot, megkérni egy kollégát, hogy csörögjön rád fél órával az időpont előtt, ellesni a nálad pontosabb ismerőseidtől pár trükköt mindig jó ötlet!

Végül: kísérletezz! Nem biztos, hogy az első módszer máris beválik, de ne csüggedj, ne add fel: a krónikus késés bizony legyőzhető!

Oldalunk sütiket (cookie-kat) használ a weboldal megfelelő működtetése, elemzése és használatának megkönnyítése érdekében. Az oldal használatával Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információért kérjük, olvassa el az Adatkezelési szabályzatunkat és Adatkezelési tájékoztatónkat.