Minden egyes nap döntések sorozata – ez különösen igaz az üzleti életre. A Forbes szerint egy vezető évente 3 milliárd (!) döntést hoz – méghozzá nem túl jól: 500 menedzserrel készült felmérésük szerint ugyanis a vezetők 98%-a nem tudatos ezekben a döntésekben, legalábbis nem eléggé. Nem tartják ugyanis szem előtt a vezetéstudomány ajánlásait, jógyakorlatait, inkább az intuícióikra támaszkodnak. Mindennek komoly vonzatai vannak mind a vállalat eredményeire, mind a vezető tekintélyére nézve.
A megalapozott döntések meghozatalának képessége mind a magánéletben, mind a szakmai életben elengedhetetlen. A jó döntéshozók képesek azonosítani a kulcsfontosságú kérdéseket, összegyűjteni a releváns információkat, mérlegelni az előnyöket és hátrányokat, és olyan döntést hozni, amely előmozdítja céljaikat. Cikkünkben négy döntési stílust mutatunk be, amivel tudatosabbá teheted a döntési folyamataidat, ezáltal jobb vezetővé válhatsz.
A négy döntési stílus
Amikor döntésekről beszélünk, nem csak a nagy döntésekre gondolunk, mint például az éves marketingstratégia vagy egy nem megfelelően teljesítő munkatárs kirúgása. Döntésnek számítanak az olyan jelentéktelen dolgok is, mint egy időpont kiválasztása vagy az ebéd megrendelése (napi 200 döntésünk szól az étkezésről egy kutatás szerint!). A legtöbb embernek van egy domináns döntéshozatali stílusa, azaz egy olyan szemlélete, amivel a döntéseit megközelíti. Ha megérted, hogy te hogyan működsz a döntéseid közben, akkor magabiztosabban fogod meghozni őket; ismerve a gyenge pontjaidat pedig nagyobb körültekintéssel választhatsz a lehetséges alternatívák közül.
Alan J. Rowe és James D. Boulgarides tanulmánya szerint minden döntésünk két spektrumon mozog. Az első, kognitív komplexitáson alapuló spektrum a döntéshozó komfortzónáját vizsgálja. A kétértelműség olyan helyzetekre utal, amelyek rugalmasak és némileg nyitott végűek, míg a struktúra olyan környezetet jelent, ahol az elvárások világosan meghatározottak, és ahol szabványos és ismétlődő folyamatok vannak érvényben. A második, értékalapú spektrum arra utal, hogy a döntéshozó általában mit értékel. Ha a döntéshozó a technikai irányba hajlik, ez azt jelenti, hogy inkább eredményorientált; ha a szociális irányt részesíti előnyben akkor a csoportharmóniát helyezi előtérbe.
A két spektrum kombinálása négy különböző döntéshozatali stílust tesz lehetővé. E négy stílus a direktív, az analitikus, a koncepcionális és a behaviorális stílus.
A direktív döntéshozatal
A direktív döntéshozatali stílus a már ismert információk és a múltbeli trendek felhasználását részesíti előnyben a jövőbeli útvonalak kiválasztásához. Racionális, adatvezérelt és logikus döntési módszer.
A direktív döntéshozók:
- saját maguk hozzák meg a döntéseket, rendszerint nem kérnek tanácsot, sőt, nem is szívesen hallgatnak más véleményekre;
- gyorsan és feladatorientáltan döntenek, nem vesztegetik az időt;
- saját tapasztalataikra és tudásukra, valamint korábbi adatokra támaszkodnak;
- bíznak a kipróbált és bevált módszerekben;
- a bevált, megszokott megoldást választják, nem szívesen próbálnak ki új utakat;
- és nem tűrik a kétértelmű helyzeteket, a homályos vagy elvont gondolatokat.
A direktív döntéshozatal tökéletes a gyors, ismétlődő vagy rövid távú döntésekhez, a stabil, kiszámítható, egyértelmű helyzetekben – különösen, ha már kialakultak a legjobb gyakorlatok; de nem alkalmas nagy döntésekhez, összetett helyzetekhez vagy olyan változásokhoz, amelyek hatással vannak az emberek életére.
Például ha egyik napról a másikra egyéni hatáskörben úgy döntesz, hogy más munkarendben fog dolgozni a csapatod, akkor túlságosan tekintélyelvűnek fogsz tűnni még akkor is, ha a döntésedet egyébként adatokra alapozva hoztad meg. Az ilyen típusú döntéshozatal akkor sem megfelelő, ha magasan képzett beosztottaid vannak, akik nem értékelik, ha megmondják nekik, mit tegyenek.
A direktív stílus előnyei:
- gyors (hiszen nem veszi figyelembe a külső véleményeket);
- alacsony erőfeszítéssel jár;
- lendületes (nincsenek végtelen viták);
- nincs nyílt konfliktus (mivel nem kér véleményt, visszajelzést a döntéshozó);
- egyszerű;
- könnyen értékelhető utólag (az adatalapúság miatt);
- és az elszámoltathatóság is egyértelmű.
A direktív stílus hátrányai:
- autokratikus, ami elidegenítőleg hat a munkatársakra;
- irreális megoldásokhoz vezethet a kizárólag adatalapú megközelítés;
- rendszerint konvencionális eredményeket hoz;
- és a használatával együtt jár a túlzott leegyszerűsítés kockázata is.
Amikor érdemes használni:
- ha gyors döntésekre van szükség;
- ha korlátozottak a lehetőségek;
- ha nincsenek bonyolult etikai/emberi kérdések, amelyeket ki kell bogozni;
- és stabil, kiszámítható helyzetekben.
Amikor nem érdemes használni:
- ha több időre van szükség egy komplex, hosszú távú megoldás kidolgozásához;
- ha a döntés jelentős hatással van az emberekre;
- illetve, ha kaotikus, átláthatatlan a helyzet.
Az analitikus döntéshozatal
Az analitikus döntési stílussal dolgozó vezető a döntés meghozatala előtt minden tényt, véleményt, lehetséges forgatókönyvet, kockázatot, költséget és következményt mérlegel és csak akkor tud dönteni, ha biztos benne, hogy minden lehetőséget figyelembe vett. Az analitikus döntéshozatali stílust akkor alkalmazzák, amikor több lehetőség van, és nincs „egyetlen helyes válasz". Az analitikus döntéshozatali stílus nem enged sok teret a kétértelműségnek.
Az analitikus döntéshozók:
- feltárják az összes rendelkezésre álló eszközt és adatot;
- gondosan elemzik az adatokat, hogy megoldást találjanak;
- komplex összehasonlításokat tesznek;
- tanulmányozzák a feltételeket, irányelveket;
- szakértőkkel és az érdekelt felekkel egyaránt konzultálnak, hogy átfogó képet kapjanak;
- és végül minden rendelkezésre álló információ figyelembevételével választanak.
Az analitikus döntéshozók óvatos, megfontolt vezetők, akik időt szánnak az információk összegyűjtésére és a következtetések levonására, ezért olyan dolgokat is észrevesznek, amelyeket mások talán nem. Igényük, hogy mindent megértsenek, meghosszabbíthatja a döntéshozatali folyamatot. Ugyanakkor kevésbé törődnek azzal, hogy döntéseik hogyan hatnak a döntéseket végrehajtó emberekre.
Az analitikus stílus előnyei:
- nagy hangsúly kerül a részletekre
- pontosabb előrejelzések a nagy mennyiségű információnak köszönhetően
- előítéletektől mentes döntéshozás (az adatalapúság miatt)
- szokatlan lehetőségek is felmerülhetnek
Az analitikus stílus hátrányai:
- idő- és energiaigényes módszer;
- fennáll a túlgondolkodás veszélye;
- a sok információ kezelése stresszes lehet a döntéshozó számára, analízis paralízishez vezethet;
- és egy túlzottan kockázatkerülő megközelítés.
Amikor érdemes használni:
- ha sok releváns adat áll rendelkezésre;
- van elég idő a dolgok átgondolására;
- ha fontos megérteni az ok-okozat összefüggéseket;
- amikor nincs nyilvánvaló „helyes" válasz, ezekben a helyzetekben előnyös az összes lehetséges megoldás feltárása;
- stratégiaalkotás során;
- egy probléma gyökerének megtalálásakor;
- ötletek gyűjtése során;
- csak akkor alkalmazható összetett döntéseknél, ha az opciók/lehetőségek világosan meghatározottak (máskülönben irreális mennyiségű adatot kellene használni).
Amikor nem érdemes használni:
- ha a döntés túl sok változót vagy kiszámíthatatlanságot tartalmaz;
- ha emberközpontú vezetésre van szükség;
- és olyan kérdéseknél, amelyek azonnali döntést igényelnek.
A koncepcionális döntéshozatal
Ha olyan összetett problémáról van szó, amely különböző lehetséges forgatókönyvek elképzelését és innovatív megoldások kidolgozását igényli, a koncepcionális stílusú döntéshozatal a legjobb választás.
A koncepcionális döntéshozók:
- szeretnek kockázatot vállalni;
- nyitott kérdéseket tesznek fel és feltárják a lehetőségeket;
- holisztikusan gondolkodnak, beleértve a következményeket is;
- hosszú távú megoldásokat keresnek;
- többre értékelik az innovációt és a kreativitást az előre meghatározott folyamatokkal szemben;
- nagyra értékelik a csoportgondolkodást, a csapatukkal együtt dolgozzák ki az ötleteket;
- olyan környezetet biztosítanak, amelyben a csapattagok úgy érzik, hogy meghallgatják, elismerik és értékelik őket;
- illetve rugalmasak, amikor új lehetőségekkel szembesülnek.
A koncepcionális stílus művelői rendszerint nagyban gondolkodnak, és hajlandók kockázatot vállalni. A különböző opciókat és lehetőségeket a kétértelműséggel szembeni nagyfokú toleranciával értékelik. Következtetéseik a jövő különböző lehetőségeinek és kimeneteleinek vizualizálásából származnak. Erősek a hosszú távú döntések meghozatalában.
A koncepcionális döntéshozók az alacsony szintű struktúrát részesítik előnyben, és emberközpontú döntéseket hoznak: ötletbörzéket szerveznek az érdekelt felekkel, hogy kreatív megoldásokat keressenek és dolgozzanak ki.
A koncepcionális stílus előnyei:
- a problémák gyökérokára fókuszál, nem pedig a rövid távú, „tűzoltás" jellegű megoldásokra;
- integrálja a különböző lehetőségeket;
- kreatív problémamegoldást alkalmaz (az inputok sokfélesége váratlanul innovatív megoldásokhoz vezethet!);
- hajlandó kockázatot vállalni;
- és az etikai kérdéseket is gondosan mérlegeli.
A koncepcionális stílus hátrányai:
- a különböző megoldások kikísérletezése időigényes;
- és nem fókuszál az ötletek konkrét cselekvésekké való átültetésére, a lépések megtervezésére és megvalósítására.
Amikor érdemes használni:
- sok változó tényezőt tartalmazó, összetett, többértelmű, bizonytalan helyzetekre;
- ha többszintű döntésre van szükség;
- ha hosszú távra kell tervezni, és fel kell készülni a bizonytalanságra;
- ha lehetőség/szükség van a status quo megkérdőjelezésére;
- ha új megoldásokra van szükség ahelyett, hogy a meglévők közül választana a vezetés;
- ha pszichológiailag biztonságos a környezet (az emberek biztonságban érzik magukat, és mernek szokatlan vagy félig kidolgozott ötletekkel előállni);
- és ha a döntés etikai szempontból összetett és széleskörű hatással jár majd az emberekre nézve.
Amikor nem érdemes használni:
- kis, egyszerű döntésekhez;
- gyors, logikus, racionális és sürgős döntést igénylő ügyben;
- olyan döntésekhez, amelyek egyértelmű válaszokat és megoldásokat igényelnek;
- és egy olyan csapatban, ahol a csapattagok között hatalmas érdekellentétek vannak.
A behaviorális döntéshozatal
Az emberközpontú döntési stílust behaviorális stílusnak nevezzük. Ezt a stílust leggyakrabban az emberierőforrás-menedzsment csapatokban szokták alkalmazni.
A behaviorális stílusú döntéshozók:
- inkább a kapcsolatokra összpontosítanak, mint a feladatra;
- figyelembe veszik a csapat érzéseit és érzelmeit;
- döntéseik során kifejezetten kérik a csapattagok aktív részvételét;
- értékelik a csoportkonszenzuson alapuló döntéseket;
- a többség érdekeit helyezik előtérbe a kisebbséggel szemben;
- alacsony toleranciával rendelkeznek a kétértelműséggel szemben;
- megoldások értékelésekor a társadalmi fókuszra összpontosítanak, valamint arra, hogy a választás milyen hatással lesz a kapcsolatokra;
- megpróbálnak konszenzust kialakítani a legjobb megoldást illetően;
- és meggyőző kommunikátorok.
A koncepciózus döntéshozatali stílust alkalmazó vezetők célja általában a harmónia fenntartása és olyan megoldás megtalálása, amely mindenkit boldoggá tesz. Ezzel azonban azt kockáztatják, hogy túlságosan is törődnek az emberek érzéseivel, reakcióival, ami kihat a döntésükre. A konszenzuskeresésre való szélsőséges összpontosítás túlzott késedelmekhez és elégedetlen csapattagokhoz is vezethet.
A behaviorális stílus előnyei:
- emberközpontúság;
- sokféle vélemény figyelembe vétele, amitől a csapattagok bevonva érzik magukat;
- kollektív felelősségvállalás a döntésekért.
A behaviorális stílus hátrányai:
- konfliktuskerülés;
- a konszenzus kialakítása időbe telik;
- a döntéshozónak képesnek kell lennie a konfliktus kielégítő megoldására ahelyett, hogy egyszerűen felülbírálná azt;
- és a döntéshozó túlságosan is arra összpontosíthat, hogy mindenki elégedett legyen.
Amikor érdemes használni:
- csapatstruktúra megváltoztatásakor;
- olyan helyzetekben, ahol a siker az érdekelt felek beleegyezésén múlik;
- amikor a csapattagok érzéseit, érzelmeit és jólétét befolyásoló döntésre kerül sor;
- ha fontos, hogy a csapattagok úgy érezzék, hogy bevonják őket a döntésbe;
- ha elég idő áll rendelkezésre a konszenzus eléréséhez;
- illetve, ha inkább gyakorlati, mint kreatív megoldásokra van szükség.
Amikor nem érdemes használni:
- olyan probléma megoldásakor, amely gyakorlatias és logikus gondolkodásmódot igényel;
- ha az emberek érdekeinek előtérbe helyezése üzletileg káros lehet;
- és amikor a döntéshozók (és a csapattagok) túlságosan kötődnek érzelmileg az adott döntéshez.
