Gyerekként sokszor veszekszünk azon, hogy ki kapja meg az utolsó csokit, vagy ki csúszhat le elsőként a csúszdán. Vajon mi ennek az oka? Azért teszünk így, mert a másik ember veszteségét a saját nyereségünknek tekintjük: ahhoz, hogy én nyerjek, valaki másnak vesztenie kell.
Ez a hiánymentalitás (vagy zéró összegű játék), ami bizony a felnőttkorban is velünk marad, csak azok a dolgok változnak meg, amik miatt aggódunk: úgy tűnik, pénzből, barátokból és jó munkából sosincs elég. Legalábbis mindenkinek.
Mi tehát a hiánymentalitás, és hogyan mérgezi meg az életünket? Hogyan szállhatunk ki ebből a zéró összegű játékból, és kezdhetünk játszani a saját szabályaink szerint?
Mi a zéró összegű játék?
A szó szoros értelmében a zéró összegű játék olyan játék, amelyben az egyik résztvevő győzelme elválaszthatatlanul kapcsolódik a másik vereségéhez. Így minden játékos arra törekszik, hogy az ellenfele rovására a lehető legnagyobb előnyre tegyen szert.
A zéró összegű játék egyik legjobb példája a póker: a résztvevők megteszik tétjeiket, remélve, hogy olyan kártyakombinációt alkotnak, amely jobb lesz a többiekénél. A cél ugyanaz: nyerni és elvenni a többi játékos pénzét. Ha valaki nyer, megkapja az ellenfele tétjét; ha veszít, elveszíti a sajátját. A nyeremények összege megegyezik a veszteségek összegével, így nem lehet egyszerre több nyertes a játékban.
A hiánymentalitással rendelkező emberek úgy gondolkodnak, mint a pókerjátékosok: a győzelem és veszteség bináris rendszerében. Az ő felfogásuk szerint a világban véges számú forrás áll rendelkezésre, és ha valaki felhasználja ezeket, akkor kevesebb lesz az elérhető forrás, így mások „veszítenek” ezzel.
Egyes kutatók szerint a hiánymentalitás az evolúció során alakult ki: elődeink úgy vélték, a túléléshez szükséges véges forrásokhoz kizárólag vérre menő harc útján lehet hozzáférni. Ezek az ösztönök pedig a ma emberére is továbböröklődtek.
Biztosan mind emlékszünk rá, amikor a Covid-járvány kezdetén az emberek pénzt és energiát nem kímélve fosztották ki a boltok WC-papír, élesztő- és fertőtlenítőkészleteit, mert azt hitték, hogy minden el fog fogyni és mindannyian WC-papír és kelt tészta nélkül fogunk maradni. A hiánymentalitás számos más helyzetben is befolyásolhatja a viselkedésünket, beleértve például a tárgyalásokat: amikor saját érdekeinket igyekszünk érvényesíteni, akaratlanul is azt gondoljuk, hogy a másik félnek szükségszerűen veszítenie kell.
Minden esetben meg vagyunk róla győződve, hogy amikor mások veszítenek, mi nyerünk, és fordítva.
A hiánymentalitással rendelkező emberek tipikus viselkedési mintázatai, és a lehetséges következmények
A zéró összegű játék szabályai szerint élő emberek társaiknál hajlamosabbak a túlzott stresszelésre és szorongásra. Folyamatosan félnek attól, hogy nem érik el a célt, és időt pazarolnak. Jobban szeretnek egyedül dolgozni, nem szeretnek osztozkodni és ritkán lehet rájuk számítani közösségi dolgokban. Egy holland tanulmány megállapította, hogy a hiánymentalitással rendelkező emberek számára nehézségeket okoz a személyes költségvetésük kezelése és a spórolás. Ritkán fektetnek be, ám annál gyakrabban vesznek fel hiteleket és nagyobb eséllyel halmoznak fel adósságot.
A zéró összegű játék sokszor azt is megakadályozza, hogy felelősséget vállaljunk magunkért. Az ilyen gondolkodásmódot követő emberek gyakran meg sem próbálják megváltoztatni az életüket. Egyszerűen szerencsétlennek tartják magukat, a „veszteségeikért” külső tényezőket vagy a körülöttük lévőket hibáztatják – hiszen ők vették el előlük a lehetőségeket.
Íme néhány viselkedésminta, ami hiánymentalitást jelez:
? Csak nyertes, vagy győztes lehetsz, nincs köztes opció.
„A szüleinek egy óriási, sikeres cége van, persze, hogy őt léptették elő a menedzseri pozícióba. Én viszont szerényebb családból származom, úgyhogy örökké asszisztens leszek.”
? Nem tudsz a körülötted lévőknek segíteni, mindenkiben versenytársat látsz.
„Lenne egy-két ötletem a munkatársam projektjéhez, de nem segítek neki, különben még a végén a vezetőnk azt gondolja, hogy ő a jobb, és helyettem őt léptetik elő.”
? Mi van, ha lemaradok valamiről?
„Újra meg kell néznem a postafiókomat. Mi van, ha már válaszoltak, és én nem tudok róla? Mást fognak választani.”
? Halasszuk el a jobb időkre.
„Nem baj, ha áll a pénzem, a befektetések most túl kockázatosak. Mi lesz, ha mindet elveszítem és nem tudom majd újra megkeresni?”
Amikor a hiánymentalitásnak helye van
Ez a fajta gondolkodás hasznos lehet olyan helyzetekben, amikor valóban nagyon kevés forrás áll a rendelkezésünkre, és óvatosabban, okosabban kell bánni velük:
- Ha éppen nagyon szűkösek az anyagai lehetőségeid, érdemes takarékoskodnod, hogy mindenre jusson.
- Ha krízishelyzetben vagy, ahol minden perc számít, a hiánygondolkodás segíthet gyors döntéseket hozni és hatékonyan cselekedni.
- Ha korlátozott lehetőségeid vannak (például egy olyan üzletben, ahol kicsi a választék), ez a fajta gondolkodásmód segíthet kiválasztani a számodra legjobb lehetőséget.
- Extrém helyzetekben a hiánymentalitás segíthet gyorsan alkalmazkodni az új helyzethez és megfelelően felhasználni az erőforrásokat.
Sokszor előfordulhat, hogy másokkal kell megküzdened valamiért: ha például egy neves egyetemre szeretnél bekerülni, de csak korlátozott számú tanulót vesznek fel, vagy ha egy filmpremierre csak limitált számú jegy érhető el, de mindenképp ott szeretnél lenni.
Fontos megérteni azonban, hogy ez nem mindig igaz. Például ha valaki nagy vagyonra tett szert, valószínűleg nem tőled vette el ezt a pénzt, és nem fosztott meg attól a lehetőségtől, hogy ugyanezt a sikert elérd.
Hogyan szabadulhatunk meg a hiánymentalitástól?
„Sokak szerint a világ úgy működik, mint egy pite: ha valaki nagyobb szeletet kap, a többieknek kevesebb jut. Azt azonban elfelejtik, hogy nem csak egy pite van, és mindig lehet nagyobb pitéket sütni.”
– írja Stephen Covey A kiemelkedően eredményes emberek 7 szokása című könyvében.
#1. Közelíts más szögből a problémához!
Próbáld meg nem győztesekre és vesztesekre osztani az embereket – tágítsd ki a gondolkodásod! Ahelyett, hogy egy nézőpontra rágörcsölnél, tanulj meg különböző perspektívákból tekinteni a problémákra, több lehetőséget keresni. Ne félj a képzeletedre és a kreativitásodra hagyatkozni! Ezáltal kitágíthatod a gondolkodásmódodat, ami váratlan, ám sokszor igen hatékony megoldásokhoz vezethet.
Ha „hiánygondolat”-od támad, írd le egy papírra, és próbáld meg újrakeretezni:
? „Ki fog tartani az álláspontja mellett, és meg fogja nyerni a tárgyalást”
? „Mindent meg fogok tenni a kompromisszumos megoldásért, ami mindkét oldalnak egyaránt megfelelő.”
? „Nem vett fel ez a cég, veszítettem egy másik jelölttel szemben.”
? „Semmi baj, újra fogok próbálkozni, és még érdekesebb lehetőségeket fogok keresni. Legközelebb felkészültebb leszek az interjún. Most már tudom, milyen kérdéseket tesznek fel a toborzók a vezetőjelölteknek.”
#2. Ne tagadd meg másoktól a segítséget!
Ha valaki körülötted segítségre szorul, ne félj segíteni neki. Adj egy pár tippet a munkatársadnak, aki túl régóta ül a projekten, és így már nem lesz ideje befejezni a határidő előtt. Ha tudsz, segíts azoknak, akiknek anyagi támogatásra van szükségük.
Így megérted majd, hogy a források nem korlátozottak, és a helyes használatuk mindenki számára egyaránt előnyös lehet. Az együttműködés jobb eredményekhez vezethet, a kedvességeddel pedig jó példával szolgálhatsz másoknak. Ha pedig a jövőben bármikor nehéz helyzetben találod magad, előfordulhat, hogy pont az a személy fog tudni neked segíteni, akinek korábban te segítettél. Ha viszont korábban mindig versenytársként kezelted, akkor jó eséllyel ő is így fog tekinteni rád.
#3. Maradj egyedi!
Ha másokhoz hasonlítjuk magunkat, azt érezhetjük, hogy kevesebb pénzünk és lehetőségünk van, mint másoknak. Ezzel pedig aláássuk a saját önbecsülésünket. Törekedj a saját képességeid fejlesztésére, ne pedig arra, hogy felülmúld valaki másét. Nincs értelme másokkal foglalkozni, hiszen sosem értheted meg teljesen a másik ember életútját és helyzetét.
#4. Légy hálás!
Kutatások bizonyítják, hogy a hála napi gyakorlása javítja a hangulatot, csökkenti a stresszt és a depressziót, és növeli az élettel való általános elégedettséget.
Ne félj köszönetet mondani a szüleidnek, barátaidnak és kollégáidnak. És ne feledkezz meg magadnak köszönetet mondani mindazért, amit tettél magadért. Ez segíthet abban, hogy reálisabban értékeld az elért eredményeidet, és arra összpontosíts, amid már van, nem pedig arra, ami nincs.
