Ma már világszerte 100 milliónál is több ember használ kriptovalutát. Történelme során az emberiség mindig is próbálta leegyszerűsíteni a kereskedelem és az árucsere folyamatát – és úgy tűnik, hogy mára végre elérte célját, hiszen már többféle eszközzel is vásárolhatunk úgy, hogy közben el sem hagyjuk otthonunkat, sőt, pénzt sem kell a kezünkbe vennünk. Ahhoz azonban 6000 évnyi fejlődés kellett a pénzeszközök terén, hogy eljussunk a kagylóktól az elektronikus fizetésen át a kriptovalutákig.
Ebben a cikkben a pénz fejlődésének főbb szakaszait vizsgáljuk, azok közül is a négy legfontosabbat.
Mitől lesz a pénz érték?
A pénz annak az értékmérője, hogy mennyit ér az adott áru vagy szolgáltatás, melyet cserébe kapunk. Magának a pénznek önmagában nincs valódi értéke: lehet akár kagyló, vagy papírpénz is. De az emberek a kényelem érdekében megegyeztek, hogy a pénznek valamilyen értéket adnak.
Az emberiség a pénz jelentőségét a betöltött funkciók alapján határozza meg. Ezekből három van: csereeszköz, elszámolási egység és értékőrzés.
Hat tulajdonság, mellyel rendelkeznie kell a pénznek:
- Univerzális: minden személy, aki részt vesz az ügyletben, elismeri, mint csereeszközt.
- Tartós: hosszú távon sem változik sokat megjelenésében, nem deformálódik.
- Kompakt: könnyen hordozható és szállítható.
- Osztható: különböző címletekre is felosztható.
- Korlátozott kínálat: értékének megtartása csak úgy lehetséges, hogy korlátozott mennyiség áll rendelkezésre belőle.
A pénz formája azonban a történelem során folyamatosan változott. Tekintsük át fejlődési szakaszait!
#1. A barter
Az áruk vagy szolgáltatások közvetlen cseréjének rendszere, amely azonnal és további pénzeszközök bevonása nélkül zajlik. Nem más ez, mint a pénz előfutára.
Történelem: A cserekereskedelem legalább az i.e. VI. évezred óta ismert: a mezopotámiai törzseknél már biztos megjelent, majd a föníciaiak vették át, és a babilóniaiak fejlesztették tovább ezt a rendszert, ami a világ néhány pontján a mai napig virágzik.
A középkorban az európaiak már az egész világot körbeutazták és szőrméket és más kézműves termékeket cseréltek el egzotikus árukra, például selyemre és parfümökre. Amerika felfedezésével az „új világgal” is elindult a cserekereskedelem – a gyarmatosítók muskétagolyókért cserébe állatbőrt és búzát „vásároltak“ a helyiektől.
A XVIII. századra azonban a kereskedelmi kapcsolatok egyre bonyolultabbá váltak, egyre több áru jelent meg, így a franciaországi kiskereskedők fokozatosan felhagytak a barterrendszerrel. Európában elsőként álltak át a rögzített árakra, ami megkímélte a vásárlókat a cserekereskedelemmel járó felesleges bonyodalmaktól.
A közvetlen csere azonban még a pénz megjelenésével sem szűnt meg teljesen – a pénzügyi válságok idején a „fejlett világban” is vissza-visszatért. Ez volt a helyzet az Egyesült Államokban az 1930-as évek nagy gazdasági világválságának idején, a Szovjetunióban az 1980-as évek végén, vagy éppen Venezuelában a 2010-es években.
A barter legfőbb előnye, hogy nem igényel pénzt. Ennek megfelelően se árfolyam-ingadozás, se a hiperinfláció nem befolyásolja azt – például 1 kg rizsért 1 kg búzát lehet kapni, függetlenül a két termék piaci árától.
Ugyanezen okból kifolyólag a cserekereskedelem azok számára volt a legmegfelelőbb, akiknek valamiért nem volt jó opció a készpénzben tartott vagyon, hiszen súlyos infláció esetén gyorsan veszíthetett az értékéből, míg a sót mindig el lehetett cserélni más termékekre.
Számos oka van azonban annak, hogy a cserekereskedelem miért nem előnyös a modern társadalom részére. Íme a rendszer 4 fő hátránya:
- Az igények „kettős egyezésének“ szükségessége: ahhoz, hogy a csere létrejöjjön, mindkét félnek rendelkeznie kell egy olyan áruval, amelyre a másik félnek szüksége van.
- Az egységes mérték hiánya: a cserekereskedelemben nincs olyan törvény, amely például meghatározná, hogy 10 zsák cukorért hány kilogramm húst lehet kapni. Mindkét félnek előzetesen meg kell egyeznie a csere feltételeiről. Ez vagy sikerül, vagy nem.
- Bizonyos termékek oszthatatlansága: nem mindent lehet részekre osztani. Ezért, ha a vevőnek meghatározott mennyiségű termékre van szüksége, a barter nem minden esetben működik. Például valaki 5 kiló sóért egy fél tehenet szeretne vásárolni. Ilyen esetben közvetlen csere nem lehetséges, ha a másik fél csak egy egész, élő tehenet tud áruba bocsátani.
- A megtakarítás nehézsége: pénzben könnyű vagyont felhalmozni, de bárányokban ez jóval nehezebb. Rövid életű termékeket elraktározni sokszor meglehetősen életszerűtlen, ezért a cserekereskedelem az ilyen esetekben nem megoldás.
#2. Aranyérmék
A cserekereskedelem létezésével párhuzamosan az emberek az i.e. VII. században elkezdtek érméket használni.
Történelem: Az első érméket Lüdia államában verték, a mai Törökország területén. Ezek az érmék elektrumból, az arany és az ezüst természetben előforduló ötvözetéből készültek.
Lüdiából ez a pénz eljutott az ókori Görögországba is, onnan pedig az egész Mediterráneumba. Az emberiség így lépett át fokozatosan a pénzhasználat korszakába.
Az ókori Róma pénzérméi 95% aranyból készültek, így értéküket a rómaiak szó szerint a kezünkben érezhették. Érdekes, hogy a nemesfém aránya az érmében a Római Birodalom gazdasági helyzetétől függően változott: a Római Birodalom összeomlása idején az érmék csupán 2%-ban tartalmaztak aranyat.
A középkori Európában a pénz nem volt más, mint maga az aranyérme, mivel akkoriban ez a fém volt a legértékesebb. Lényegében egy csereeszközzé vált, új formában.
Íme néhány ok, amiért egészen az 1930-as évekig használták az aranytartalmú érméket:
- Formálhatóság: az arany könnyen osztható, beolvasztható és értékvesztés nélkül új címletű érmét lehet belőle készíteni.
- Az aranyat könnyű szállítani: az ezüsttel ellentétben nagyobb az egységnyi értékaránya. Tehát egy kis aranyérme értékesebb (és így kényelmesebben hordozható), mint 5 ezüstérme.
- Ritka: nem lehet belőle annyit bányászni, hogy elveszítse az értékét.
Az aranytartalmú érmék használata a huszadik század első felében szűnt meg: ekkorra a fém ára meghaladta az érme névértékét.
A 10 dolláros névértékű Amerikai Sas aranyérme például 1600 dollárt ér. Ráadásul a piacgazdaság és az infláció növekedésével nagy címletekre volt szükség, viszont nem bizonyult célszerűnek 100 dolláros aranyérméket gyártani.
#3. Bankjegyek
A bankjegyek a pénz evolúciójának logikus folytatását jelentették – nagy címleteket lehetett belőlük készíteni, könnyen nyomtathatók voltak, de az aranyérmékkel ellentétben semmilyen értékkel nem rendelkeztek.
Történelem: az első bankjegyek Kínában jelentek meg az i.e. VIII. században. Meglepő, de Európában csak a XVII. században kezdték el használni őket.
Eredetileg a bankjegyek természetüknél fogva váltót jelentettek – egy ígéretet, hogy az okmány felmutatásával egy bizonyos mennyiségű nemesfémet kifizetnek valakinek. Ez egészen a XVII. századig így volt, amikor néhány európai ország – Svédországgal az élen – úgy döntött, hogy nemzeti bankjegyeket bocsát ki. Ugyanakkor a papírpénz az aranyérmékkel párhuzamosan is létezett.
A XVII-XVIII. század folyamán további 4 ország kezdett saját bankjegyeket nyomtatni: Nagy-Britannia, Franciaország, Dánia és Norvégia.
A papírpénz az előnyei miatt vált népszerűvé a lakosság körében:
- Hordozhatóság: a bankjegyeket sokkal kényelmesebb használni és tárolni, mint az érméket.
- Rugalmasság: papírpénz végtelen mennyiségben nyomtatható.
- Alacsony költségek: a bankjegyek a névértékükhöz képest nagyon olcsók az őket használó kormányok számára. Az amerikai pénzjegynyomda állítása szerint egy 1 dolláros bankjegy előállítása mindössze 5,6 centbe kerül, egy 100 dolláros pedig 13,2 centbe. A bankjegyek élettartama jellemzően 4,5-15 év.
Mindezek mellett, mint minden más csereeszköznek, a papírpénznek is megvannak a maga hátrányai:
- Nem túlságosan tartós: egy bankjegy könnyebben megsérül, mint egy aranyérme.
- Könnyebben hamisítható.
- Gyakorlatilag bármennyit lehet belőlük nyomtatni: ez pedig növelheti az inflációt.
#4. Digitális pénz
Az 1990-es években a technológia gyors fejlődése a pénzügyek forradalmához vezetett. Az internet megjelenése teljesen megváltoztatta a pénz evolúciós útját – a papírpénz után jött a digitális pénz.
Történelem: Az 1990-es években két különböző vállalat létezett, amelyek a confinity.com és az x.com nevet viselték. Mindkettő az interneten történő pénzfelhasználás ötletén dolgozott.
Egy ponton úgy döntöttek, hogy egyesülnek – így született meg a PayPal, az online fizetési óriás. Az x.com akkori tulajdonosa Elon Musk volt.
A PayPal örökre megváltoztatta a világot. Az, hogy magánszemélyek az egyik számítógépről a másikra másodpercek alatt tudtak pénzt utalni, a pénz történetének az egyik legjelentősebb előrelépése volt.
2009-ben pedig újabb forradalom történik az online fizetések világában – egy titokzatos fejlesztő, akit Satoshi Nakamoto álnéven ismernek, létrehozza az első kriptovalutát, a Bitcoint.
A Bitcoin aztán hivatalosan bejelentett alkalmazottak, marketing és befektetők nélkül vált a világ legnagyobb digitális valutájává. Miért alakulhatott ez így?
- Decentralizáció: az állami tulajdonú valutákkal ellentétben a Bitcoint nem egyetlen hatóság szabályozza és kezeli.
- Anonimitás: a Bitcoinon keresztül online tranzakciókat végző emberek névtelenek maradnak. Ilyesmi elképzelhetetlen a papír bankjegyek vagy a banki pénzmozgások esetében.
- A blokklánc rendszere: garantálja a Bitcoin-felhasználók biztonságát. A blokklánc a nyilvántartások tárolásának olyan módja, amelyet nem lehet egyoldalúan szerkeszteni.
2022. március végén 1 Bitcoin közel 15 millió forintot ért. A kriptovaluta iránti hatalmas érdeklődés növekedése ellenére ennek is, mint az elektronikus pénz bármely más formájának, megvannak a maga hátrányai:
- A jogi szabályozás hiánya: több ország is betiltotta már a használatukat, ez pedig a befektetők bizalmát is megrengette.
- A személyes adatok biztonságának megőrzésének nem megfelelő mechanizmusa.
- A bonyolult és nem mindig hatékony rendszer, amely a pénz lopása ellen nyújt védelmet.
További érdekes anyagok a pénzről, kriptovalutáról, inflációról és sok más, ezzel kapcsolatos témáról:
A Plot11 díjnyertes dokumentumfilmje a pénz történetéről szól és arról, hogy lehet-e a kriptovaluta a jövő aranya.
#2. „A pénz típusai és funkciói“ magyarázó videó
A videó címe önmagáért beszél – a szerző néhány percben röviden elmagyarázza a pénz lényegét, formáit és funkcióit.
#3. Mitől lesz értéke egy egydollárosnak?
Összefoglaló arról, hogy egy központi bank hogyan tudja egyensúlyban tartani egy pénz értékét, elkerülve az inflációt és a deflációt.
Kapcsolódó kurzusok:
