Mit választanál: fizetésemelést, vagy egy igazán jó főnököt? Egy amerikai kutatás szerint a munkavállalók 65 százaléka az utóbbi mellett tenné le a voksát. Bizony, a jó vezető ennyire fontos. És sajnos ennyire ritka.
Pedig a jó hír, hogy a vezetés is tanulható. Megvannak a jól bevált módszerei, hogy hogyan teremthetünk olyan munkakörnyezetet, amiben örömmel, motiváltan, és proaktívan dolgoznak a kollégák.
Hogy mi teszi a jó főnököt? Tetszik vagy sem, de a vezetés és a konfliktus kéz a kézben járnak. Nincs az a tökéletes munkahely, ahol olykor ne dúlnának viták. Ellentétes álláspontok, versengő érdekek, hatalmi játszmák, irigység, hiúság, büszkeség, vagy csak egyszerűen rossz napja van valakinek, megannyi oka lehet a munkahelyi háborúskodásnak. A jó főnök egyik ismérve, hogy ilyenkor nem hátrál meg, hanem próbál megoldást találni.
„Nem nagy ügy”
– bármilyen pozícióban is dolgozz, biztosan Te is tapasztaltad már, hogy ezzel a szöveggel söpörték – vagy söpörted – a szőnyeg alá a problémát. Például mikor a kollégád csalódást okozott, mert nem készült el a munkájával a kitűzött határidőre. Vagy mikor a felettesed durva megjegyzést tett. Esetleg mikor az ügyfél teljesíthetetlen követeléssel állt elő.
Az egyik legrosszabb, amit ilyenkor tehetünk, hogy csak legyintünk; „nem nagy ügy”. Akkor ugyanis a probléma meg fog ismétlődni másodszor is. Aztán harmadszor. Aztán újra és újra. Egészen addig, amíg teljesen belefásulunk a konfliktuskerülésbe.
Csakhogy a konfliktusok csak a legritkább esetben oldódnak meg önmaguktól.
Ami azt illeti, általában éppen még jobban elmélyülnek és elfajulnak. Ha nem kezeljük őket időben, akkor lavinaként egyre nagyobbra híznak, végül pedig magukkal sodornak minket.
Vegyünk egy tipikus példát! Képzelj el egy kollégát, aki úgy érzi, a felettese nem tiszteli őt, figyelmen kívül hagyja ötleteit.
„Nem nagy ügy, bizonyára nem rossz szándék vezérli, csak túl elfoglalt, elkerülte a figyelmét a szorgalmam”
– nyugtatgatja magát. Idővel azonban a helyzet félreérthetetlenné válik: a kolléga kimarad a fizetésemelésből, az előléptetésekből. Munkatársad már ideges, mégsem tesz semmit. Pontosabban mégis, ha csak szóba jön a főnök, máris feszült, ideges, mindig panaszkodik róla. Na, ez már nem marad észrevétlen, persze a felettese is megérzi, hogy nagyon nem kedvelik.
Vagy próbáld beleképzelni magad a következő helyzetbe: egy csapatnak szüksége lenne egy új vezetőre, aki kicsit leveszi a terhet a főnök válláról. Szerencsére több alkalmas jelölt is lenne, de kinevezni csak egyvalakit lehet.
A vezető azonban nem akar rámutatni senkire, mert fél, hogy ezzel megbántaná a többieket.
Csakhogy döntésképtelenségével éppen ellenkező hatást ér el. Ahelyett, hogy esetleg egy-két ember csalódott lett volna, mert lemaradt a lehetőségről, a csapatban mindenki mérges, amiért nem ismerik el erőfeszítéseiket, képtelenség előre haladni a karrierben, és nem hatékony a munka.
Rendben, a konfliktusok elől nem szabad elfutni. De akkor mitévők legyünk? A legjobb, ha megtanulunk jó csapatot építeni, és megfogadjuk ezt a néhány jó tanácsot:
Válassz jól csatát!
Ha ismételgeted magadban a „nem nagy ügy” mantrát, akkor máris azonnal felmerülhet benned a gyanú, hogy valami nem stimmel. De ki tudja? Talán tényleg nem nagy ügy. Csak a konfliktus kedvéért ne menj csatába, mérd fel, hogy a helyzet valóban megköveteli-e. A többit pedig akár egy kávé melletti beszélgetés is elsimíthatja.
Húzd meg a vörös vonalat!
Tedd többször és nyilvánosan egyértelművé, hogy számodra mi az „ügy”, hogy mik azok a vörös vonalak, amelyeket nem lehet átlépni. A világosan és időben megfogalmazott munkaleírás, elvárások, hatalmi struktúra és kommunikáció önmagában megelőzhetik a vita kirobbanását.
Cselekedj, de ne támadj!
Az érzelmek könnyen elragadhatnak, de hirtelen indulattal nem bölcs dolog beleállni egy vitába. Ahelyett, hogy azonnal Zrínyiként rontanál a kollégádra, hagyj egy kis időt, hogy leülepedjenek a dolgok. Amikor nyugodtabb vagy, akkor jobban meg tudod határozni, mi zavar valakinek a viselkedésében, anélkül, hogy általánosítanál („Ezt és ezt csináltad” a „mindig ezt csinálod” helyett).
Párbeszédet keress, ne összecsapást!
Lehet, hogy Te legalább annyira felidegesítetted a munkatársadat, mint ő téged. Próbálj meg a bőrébe bújni, és megérteni az érveit és érzéseit! Az is elképzelhető, hogy a közöttetek fellángoló konfliktusnak egy félreértés (vagy félreértések sorozata) a forrása. Ne félj kérdezni sem, mert ne feledd: mindenki jobban szereti, ha kérdeznek tőle, mint azt, ha kritizálják – és nem mellesleg ilyenkor kompromisszumokra is inkább hajlandó.
Kapcsolódó kurzusok:
